Noha sikerült magáról némileg leráznia kínos örökségét – például az antiszemitizmust – és sikerrel szólította meg a klasszikus nagy pártokból kiábrándult szavazókat, a Marine Le Pen-féle Nemzeti Front, úgy tűnik, mégis kezd a lehetőségeinek és támogatottságának határára jutni – erről beszélt az MNO-nak Fejérdy Gergely, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója. Annak ellenére, hogy immár jelentős szavazótáborral rendelkeznek – bizonyos felmérések szerint a 30 százalékot is elérheti a támogatottságuk –, mégsem tudnak jelentős pozíciókat elfoglalni.
A Nemzeti Frontra több ügy is szépen lassan ráég. Ilyen az illegális pártfinanszírozás gyanúja vagy az, hogy igen nagy valószínűség szerint orosz pénzből is gazdálkodtak. Ismert, a Nemzeti Front állítólag azért kapott kölcsönt Moszkvától, mert a párt elnöke támogatta a 2014-es népszavazást a Krím függetlenségéről. Ráadásul előtérbe került gazdaságpolitikai programjuk is, ami a legtöbb elemzés szerint katasztrófába taszítaná Franciaországot.
A kutató felhívta a figyelmet arra is, hogy a francia radikális párt tábora nagyon bizonytalan szavazókból áll, akik adott esetben más politikai erőkhöz is elszegődhetnek – rengetegen így is máshonnan jöttek Le Penékhez. A tavalyi európai parlamenti választáson, melyet a Nemzeti Front nyert Franciaországban, rengeteg protestszavazó adta rájuk a voksát. A szavazók nagy részének ugyanakkor nem magával az Európai Unióval, hanem az unión belüli jelenségekkel – például a bevándorlással – van baja.
Mindezzel együtt Fejérdy Gergely úgy látja: a két év múlva következő elnökválasztáson a párt jelöltjének van esélye a második fordulóba jutni (ebbe a körbe az első forduló két éllovasa kerül be), de ott szinte teljesen biztos, hogy nem fog diadalmaskodni.
A Brit Függetlenségi Párt (UKIP) mindössze két kérdést tematizál, Európáét, illetve a bevándorlókét – tudtuk meg Gálik Zoltántól, a Budapesti Corvinus Egyetem docensétől. A Nigel Farage-vezette párt látványos győzelmet aratott az Egyesült Királyságban az európai parlamenti választásokon, maga mögé utasítva a két nagy váltópártot, a konzervatívokat és a Munkáspártot, valamint a kormánykoalíció kisebbik tagját, a Liberális Demokrata Pártot. Farage egyik legemlékezetesebb megmozdulása az volt, mikor öt évvel ezelőtt nemes egyszerűséggel felmosórongynak nevezte Herman Van Rompuyt, az Európai Tanács elnökét.
Mint Gálik Zoltán elmondta, noha a UKIP megnyerte a tavalyi EP-választásokat, az inkább protestszavazás, egyfajta tiltakozás volt a britek részéről az európai politika ellen. Ráadásul a voksoláson a részvétel is alacsonynak számított. Míg az európai parlamenti választáson listákra lehet szavazni, addig a brit parlamenti választáson egyéni körzetek vannak, és az egyes körzetekből „a győztes mindent visz” alapon csak az első helyezett juthat a törvényhozásba. Erről nemrégiben mi is írtunk. A különféle mandátumbecslések között olyan is van, mely egyetlen helyet sem jósol a brit radikálisoknak.
Noha sokszor beszélnek az EU-tagság és a bevándorlás által okozott problémákról, nem lehet látni, hogy a UKIP mit tervez például a brit gazdaságpolitikával. Gálik Zoltán szerint a párt nem tud újat mondani ebben a témában, ahogy az egészségügyről sincsenek magvas gondolatai. A mostani brit kampány alapvetően a gazdaság körül forog, a UKIP-nál ugyanakkor szerinte nem látszanak átütő ötletek.
A YouGov legutóbbi közvélemény-kutatásának eredménye az elemző szavait és a kampány irányát igazolja: e szerint a britek leginkább a gazdasági kérdéseket tartják fontosnak, ezután következik az egészségügy, és csak harmadik helyen áll a bevándorlás.
Nigel Farage nemrégiben beszélt az Egyesült Királyságba beszivárgott szélsőséges bevándorlókról, erről, valamint hogy milyen problémát jelent ez a briteknél és a csatorna túloldalán, ide kattintva olvashat bővebben.
