Titkosszolgálati eszközökkel épülhetett az Iszlám Állam

A Spiegel birtokába jutott dokumentumok szerint a vallási fanatizmus csak máz: az Iszlám Állam szervezetét a Stasi is megirigyelte volna.

Bakr tanyát is vert a Tal Rifaat nevű észak-szíriai kistelepülésen. A város tökéletes helyszínnek tűnt egy iszlamista mozgalom elindításához, számos helyi lakos ugyanis az öböl menti országokban dolgozott vendégmunkásként, főleg Szaúd-Arábiában, ahol sokan radikalizálódtak. A településen 2013-ban már több százan az Iszlám Állam kötelékében harcoltak.

Ebben a városban találta ki az „árnyékok fejedelme” – sokan így nevezték Bakrt – az IÁ struktúráját a szervezet csúcsától egészen a legalsóbb szintekig. Azt is megálmodta, hogy melyik terrorista sejtnek melyik másik sejtet kell megfigyelnie. Ami nagyon furcsa, az az, hogy a dossziék az szír védelmi minisztérium fejlécével voltak ellátva, de a Spiegel szerint ez valószínűleg csak véletlen egybeesés.

Bakr nagyon aprólékosan vázolta a személyi felelősségre is kiterjedő ábrát. A terv egészen egyszerűen a hatalomátvétel tervrajzául szolgált. Az instrukció hónapokra lebontva megszabta a terjeszkedés ütemtervét. Az előkészület minden egyes alkalommal úgy kezdődött, hogy a speciálisan kiválasztott követők Dawah irodát nyitottak az elfoglalni kívánt településen, majd ezekben az intézményekben az odalátogató helyiekből kiválasztották azokat a személyeket, akik speciális információkat szállítottak az IÁ-nak a közösségről.

A szervezetet legjobban érdeklő adatok:

A kémeknek olyan tényeket kellett felderíteniük, mint a homoszexualitás vagy a titkosszolgálati kapcsolatok, valamint IÁ-tagokat beházasítottak a települések legerősebb családjaiba, hogy észrevétlenül befolyást gyakoroljanak rájuk. Az informátorok többsége a húszas éveiben járt, de akadtak tinédzserek is.

A tervezet foglalkozott pénzügyi, média-, iskoláztatási és kereskedelmi problémákkal is, de a fő feladat persze a kémkedés, az emberrablás és a gyilkosságok előkészítése volt. A szörnyűségek végrehajtásának a felügyeletére emíreket nevezett ki, de az emírek ellenőrzésére is emíreket nevezett ki, ha véletlenül az osztályvezetők nem végezték volna a dolgukat.

Láthatjuk, hogy az IÁ mesterien meg volt szervezve. Bakr a Szaddám Huszein vezette Irakban volt titkosszolgálati tiszt. Bakr nem volt vallásos. Azt azonban felismerte, hogy ki lehet használni a vallásos emberek hitét, sőt a szervezete csak általuk lehet igazán erős. Így hát felépítették Abu Bakr al-Baghdadi alakját, azt remélve, hogy általa vallási színezetet kaphat a szervezet. Az iszlám törvénykezés, az egymást megfigyelő vallási vezetők azonban csak egy célt szolgálnak: a hatalom kiterjesztését. A vallási fanatizmus eszköz a tökéletes orwelli állam kiépítéséhez.

A régi rendszerben még karrierista katonatiszt az amerikai invázió után munkanélkülivé és megkeseredetté vált. Sokak szerint a katonai leépítés volt az iraki konfliktus legnagyobb gócpontja. Szunnita katonatisztek ezrei kerültek az utcára, akiknek semmi vesztenivalójuk nem volt. Főleg ezek a jól képzett katonatisztek és titkosszolgálati emberek adták később a szervezet gerincét.

2013-ig minden a legnagyobb rendben ment. Az Iszlám Állam sikeresen gyarapodott, a szír lázadókkal sem konfrontálódtak, azonban az egyik tagjuk brutálisan megkínzott egy nagy tiszteletben tartott lázadó vezetőt. Ezután mind a felkelők szekuláris szárnya, mind az Al-Nuszra Front támadni kezdte az IÁ-t. Erősítésül 1200 harcos érkezett Irakból, azonban ők nem harcoltak nyíltan a felkelőkkel. Inkább a fekete egyenruhájukat farmerekre cserélték, hogy hasonlítsanak a felkelőkhöz. Így a káoszban a felkelő csapatok egymást kezdték el lőni, majd egy idő után elmenekültek a helyszínről. Ez a taktika sikeres volt több településen is. Haji Bakr távol maradt a harcoktól, egy kisvárosban bujkált. Ám az egyik nap lázadók rátaláltak, a pizsamájában ölték meg. Ami érdekes, hogy a lázadók beszámolói szerint egy darab Koránt sem találtak a lakásában.

A szervezet kapcsolata az Aszad-rezsimmel is megváltozott időközben. A szíriai katonaság nem bombázta a IÁ-t, de az iszlamisták is parancsba kapták, hogy kíméljék a kormányerőket. Ez sok IÁ-katonának nem tetszett, hiszen nem így képzelték el a dzsihádot. Azonban a helyzet megint változott, amikor az Iszlám Állam elfoglalta Moszult és az ottani fegyverraktárakat. Ekkor a dzsihadisták elég erősnek érezték magukat ahhoz, hogy nekimenjenek Aszad erőinek. Ekkor az a helyzet állt elő, hogy azokat a katonákat mészárolták le, akiket még pár hónapja védtek a felkelőktől.

A szervezet már több várost is elvesztett, egyre hevesebb harc bontakozik ki a kurd közösséggel is. Sokan azt gondolják, hogy a megalománia, a beképzeltség miatt elvesztették a misztikumukat. De a Spiegel szerzői szerint hiába vesztettek rengeteg harcost, az IÁ-nak megvan az esélye a szíriai terjeszkedésre. Az újság szerint az eddigi területvesztés főleg azért következett be, mert nem volt elég tapasztalatuk és tudásuk ahhoz, hogy miként kell igazgatni és megtartani a megszerzett országrészeket.

A katonai koalíció bombázásai lehet, hogy elpusztítják az olajkutakat és -finomítókat, de nem fogja megakadályozni az IÁ-t abban, hogy a területén élők milliótól újabb és újabb adót szedjenek be. A szerzők szerint az is probléma, hogy az Iszlám Állam központi erőként is feltüntetheti magát, ezzel szimpatikussá válhat a lakosság körében a vallásháborúktól terhelt kaotikus régióban. A Spiegel szerint az ősi síita–szunnita konfliktusban az IÁ testesítheti meg az isteni rend képét, ami pedig nagyon veszélyes lehet az egész térségre.