A másik ügy egy olyan céget érint, amely Szlovákiában működik, de az interneten magyarországi ingatlanokat hirdet, egy hónapig ingyen, aztán pénzért. Egyes ügyfelek a fizetős szolgáltatást már nem akarták igénybe venni, ezt e-mailben jelezték, de a cég mégsem törölte adataikat, hanem számlát küldött nekik, majd miután nem fizettek, adataikat átadta egy követeléskezelőnek.
A magyar adatvédelmi hatóság 10 millió forintra büntette a céget, mondván: a cég az adatokat Magyarországon gyűjtötte és egyik tulajdonosa, kapcsolattartója is magyar és Magyarországon is él. A cég szerint a magyar hatóságnak a szlovák adatvédelemtől kellett volna kérnie, hogy intézkedjen. A főtanácsnok szerint csak akkor alkalmazható a magyar jog, ha a cég egyik szervezete állandó tevékenységgel végzi az adatgyűjtést Magyarországon, ez lehet akár egyetlen személy is. A főtanácsnok szerint viszont a Kúriának kell eldöntenie, hogy ez ebben az adott esetben így van-e.
„Amennyiben a Magyarországon való letelepedettség megállapítást nyer, úgy a cég tevékenységére alkalmazhatóak a magyar adatvédelmi szabályok. Az irányelv ugyanakkor nem teszi lehetővé azt, hogy a magyar adatvédelmi hatóság a magyar jogot egy kizárólag Szlovákiában letelepedett adatkezelőre alkalmazza” – állítja a spanyol jogász, hozzátéve, hogy ha a Kúria úgy ítéli meg, hogy a cég nincs letelepedve Magyarországon, a magyar hatóság akkor is ellenőrizheti az általa végzett adatgyűjtési tevékenységet, de szankciót valóban csak a szlovák hatóság szabhat ki rá.
