Blair: „Balos alapállásból” nem lehet választásokat nyerni

Választásokat ma „középről” lehet nyerni, akkor, ha a párt széles választói bázis számára jelent vonzerőt.

Az egykori brit miniszterelnök, aki a legnagyobb brit baloldali politikai erő, a Munkáspárt élén – a párt történetében rekordot beállítva – három választást nyert meg egymás után, a Progress nevű, munkáspárti kötődésű politikai elemzőműhelyben tartott beszédében kijelentette: választásokat ma „középről” lehet nyerni, akkor, ha a párt széles választói bázis számára jelent vonzerőt, és ha támogatja az üzleti-vállalkozói szférát.

Hozzátette: a Munkáspárt hosszú idő után akkor tudott ismét választásokat nyerni, amikor megértette, hogy a munkahelyteremtés az üzleti szektor feladata, nem a kormányé. Kijelentette: ő maga nem is kívánna „régi vágású balos platformról” választást nyerni, ezt az utat akkor sem választaná, ha úgy gondolná, hogy ez vezet a győzelemhez. Blair szerint a Munkáspárt által a májusi választásokon elszenvedett vereség sem ok arra, hogy a Labour „balra induljon”.

Ez egyenes utalás volt arra, hogy a vezetőválasztási folyamat közepén járó Munkáspárt választásra jogosult tagjainak körében a legnépszerűbb jelölt Jeremy Corbyn, a Labour újjáéledő radikális balszárnyának prominens képviselője, akinek támogatottsága a párton belül meghaladja az 50 százalékot.

A The Times című tekintélyes konzervatív brit napilap megbízásából elvégzett, szerdán ismertetett felmérés arra utal, hogy Corbyn a vezetőválasztási szavazás szeptemberben esedékes döntő, utolsó fordulójában a voksok 53 százalékát kapná.

A 66 esztendős Corbynt a Munkáspárton belül is „veterán szocialistaként” emlegetik, a brit sajtóban pedig megjelentek róla olyan jellemzések, amelyek a radikális baloldali görög kormánypárt, a Sziriza irányvonalához hasonlították politikai alapállását. A Munkáspárt élére azért kell új vezetőt választani, mert az előző vezető, Ed Miliband – aki maga is markáns baloldali fordulatot próbált végrehajtani – a májusi választási vereség után lemondott.

A szerdai beszéd utáni pódiumbeszélgetésen Blair kijelentette: a mostani vezetőválasztáson a Munkáspárt tagjainak azt kell eldönteniük, hogy „a szívükre vagy az eszükre hallgassanak-e”. Akinek a szíve Corbyn felé húz, az „jobban teszi, ha szívátültetésnek veti alá magát” – fűzte hozzá.

Tony Blair 1994-ben került a Munkáspárt élére, és azonnal meghirdette a párt radikális modernizálási programját. Ennek sarkalatos eleme volt az állami tulajdon elsőbbségét hirdető záradék törlése a pártalkotmányból, mivel ez a klauzula az 1990-es évek közepére, a tulajdonosi társadalom kiépülése után az egyéni befektetések biztonságát kérdésessé tévő államosítás és visszaállamosítás szinonimájává vált.

Blair hatalmas fölénnyel megnyerte az 1997-es választásokat, és utána még kétszer vezette választási győzelemre a Munkáspártot. Később azonban rendkívül népszerűtlenné vált, elsősorban az iraki háborút övező belpolitikai botrányok miatt, és 2007-ben, harmadik mandátuma közepén távozott a kormányfői tisztségből, valamint a párt éléről is.