Hirtelen jött médiahírnév és nemi kérdések

Hatalmas vitát váltott ki Amerikában a sztárjezsuita melegbarát nyilatkozata.

Irigylésre méltó rajongói köre van a Twitteren és a Facebookon egyaránt a New Yorkban szolgálatot teljesítő szerzetes-papnak. Az ez utóbbi közösségi oldalon elkönyvelt 282 ezer követőt rocksztárok is megirigyelhetnék. Az ötvenöt éves pap azzal a bejegyzésével öntött olajat a tűzre, hogy röviden megállapította: „semmi más nem hoz elő a katolikusokból annyi gyűlöletet, mint a homoszexualitás.”

„Huszonöt éves jezsuita szolgálatom ellenére még mindig hihetetlen számomra az a gyűlölet, amely a homoszexualitást övezi, különösen akkor, ha minden LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális és transzvesztita) barátomra gondolok.” A poszt tovább is folytatódik, az online média viszont leginkább ezt a részét kürtölte világgá előszeretettel. A szerzetes a katekizmusra hivatkozik, és idézi a homoszexuális életvitelt folytató emberekkel kapcsolatos helyes viszonyulást, tudniillik, hogy tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Ez talán még azokat is hevesebb indulatokra hergelte az online térben, akik a megnyilatkozás előtt talán nem is hallottak James Martinról.

Egy biztos, a Mennyei derű című kötetében középpontba állított jó kedély és derű mint a boldogság motorjai nem biztos, hogy legfőbb támaszai lesznek a papnak abban a szűnni nem akaró kommentáradatban, amely kijelentése után közösségi oldalain megjelent. A vita fejlődéséről már elemzés is készült. Nem sokkal azután, hogy az amerikai legfelsőbb bíróság június 26-án 5-4 arányban meghozta döntését a melegházasság törvényességéről, Martin erről szóló posztját 9600-an lájkolták és 746-an osztották meg, valamint 1088 kommentet fűztek hozzá az emberek a Facebookon. Az amerikai katolikus püspöki konferencia (USCCB) még aznap tragikus tévedésnek minősítette a döntést. Mikor az erről szóló hírt posztolta Martin, csak 1660 lájkot kapott, 215 megosztást és 535 kommentet. De a vélemények gátjait valójában a pap fentebbi állásfoglalása szakította át: az elhíresült mondatokat 402 ezren (!) lájkolták, 141 ezren osztották meg és több mint 18 ezer megjegyzéssel látták el az online térben.

A vitához természetesen papok is hozzászólnak. Egy bizonyos John Zuhlsdorf, aki Fr Z. néven blogol, rendkívül megengedő a Martint ostorozó véleményekkel kapcsolatban. Azt írja, hogy egyrészt Martinnak – ha már állást foglalt – állnia is kell a sarat, a gyűlölettől terhes hozzászólásokban ő különben is csak vehemens egyet nem értést lát. Ítélje meg ebből mindenki maga, kik volnának valójában James Martin követői a virtuális térben, New York-i vasárnapi miséje ettől függetlenül nagyon népszerű.

Amiről azonban kevesebb szó van, és vitathatatlanul kevesebb felületet kap, az a kérdéskör másik fele, már ami szigorúan az amerikai kontinenst illeti. Az USCCB elnökének állásfoglalása ugyanis arra kéri a katolikusokat, hogy „hittel folytassák a házasság változatlan igazságában járt útjukat, amely egy férfi és egy nő közötti közösségről szól”.

Joseph Kurtz püspök, a testület elnöke tökéletesen erkölcstelennek titulálta a döntést. A közlemény egyebek mellett rámutat arra a negyven évvel ezelőtti legfelsőbb bírósági ítéletre, amely az abortusz legalizálását hozta el az Egyesült Államokban. Kurtz vélekedése szerint ahogy az az ítélet sem volt képes eldönteni a vitát, a mostani sem lesz hivatott ugyanerre. „Semelyik döntés sem gyökerezik az igazságban, végül mindkettő el fog bukni” – olvashatjuk a hivatalos álláspontban.

A kérdéskörről szóló diskurzusban talán értékelhető fogódzót ad a National Catholic Reporter amerikai folyóirat véleménycikke, amely a homoszexuálisokkal és egyéb nemi kisebbséget képviselő emberekkel kapcsolatos könyörület és doktrinális hűség között véli felfedezni a működtethető hozzáállást.