Kína lehet a következő válsággóc

Óriási válságot vizionál a világ, ha Kínára tekint, de nem akkora a gond, mint amekkorának tűnik.

Az Economist arra figyelmeztetett: nem szabad összekeverni egy gazdasági összeomlással a mostani tőzsdekrízist. Már csak azért sem, mert a jelenlegi visszaesés csak június közepéhez képest hat drámaian, éves szinten még mindig 75 százalékos a növekedés, és most ott állnak a mutatók, ahol márciusban. A tőzsdén mozgó pénzek a GDP harmadát teszik ki, a fejlett országokban ez általában több mint 100 százalék. A háztartások megtakarításainak mindössze 15 százaléka forog a tőzsdén, így a mostani mozgás nem fogja kifejezetten érzékenyen érinteni a lakosságot. A gazdaság a lap szerint stabil, lassuló tempóban, de növekszik. Ezúttal csupán annyi történt, hogy a helyzetre sokkal idegesebben reagált a párt, mint az várható volt, és ezzel pánikot keltett a befektetőkben is.

Ügyeskedés

A Tencent nevű cég fél tucat korábbi dolgozóját tartóztatták le a kínai hatóságok, köztük az Alibaba Group egyik vezetőjét – közölte a Reuters. A két internetszolgáltató munkatársait korrupcióval gyanúsítják. Az egész része annak a korrupcióellenes kampánynak, amelyet két és fél éve kezdett meg a kormányzat. Hogy ez mennyire lehet sikeres, arról Salát Gergely korábban az Indexnek azt mondta: egy-egy ilyen kampánnyal az állampárt visszaszorítani nem tudja a társadalomba beleivódott korrupciót, de hatalommegtartásra elegendő lépések ezek.

A Quartz kínai forrásokra hivatkozva azt írta, hogy a hatóságok szerint a pániknak már vége, a harmadik negyedév a stabilitásé lesz. (A cikk szerint egyébként most lehet majd nagyot kaszálni a  tőzsdén – igaz, a rendőrség nagyon figyeli a shortolásgyanús gyors profitszerzéseket.) Hasonlóan értékeli a helyzetet a Forbesban Kenneth Rapoza: nem szabad gazdasági válságnak tekinteni a kínai helyzetet. A fenti számok miatt az sem igazán problémás, hogy a Kínai Kommunista Párt közvetlenül belenyúlt a tőzsde működésébe, hiszen az a gazdasági teljesítményre alig van hatással.

A Reuters hasábjain Peter Thal Larsen hasonló tanulságot vont le, szerinte nem az a baj, hogy a kommunista párt megpróbálta befolyásolni a piacot, hanem az, hogy sokáig mennyire nem volt hatékony. A Forbes egy másik cikkében Michael Zakkour ugyanakkor úgy véli, ez csak tüneti kezelés volt a kormányzat részéről, a strukturális problémákra nem adtak választ. Ezt a lufipukkanást túlélték, de ha a következő néhány évben lesz még hasonló krízis, már meg kell nyomni a pánikgombot – áll a cikkben.

A kínai tőzsdelufi előzménye az Index összefoglalója szerint egy ingatlanlufi, amely a válság során életben tartotta a kínai gazdaságot. A kormány hagyta, hogy a lakosság eladósodjon, olcsó hitelekből építsen házakat – ezzel munkahelyet teremtett és pörgette a gazdaságot. 2009-re jutottak odáig, hogy ebből most már elég lesz, szigorítottak a hitelezési rendszeren, a felépített ingatlanok pedig már nem hozták vissza a felvett hitelek mértékét, így a kínaiak fokozatosan átálltak a tőzsdézésre.

Tavaly 150 százalékkal ugrott meg a sanghaji tőzsdeindex, és többen tőzsdéznek, mint ahányan beléptek a Kínai Kommunista Pártba, de sehol nem tőzsdéznek akkora arányban hitelből a világon, mint a kelet-ázsiai országban. Ez persze veszélyt is hordoz magában, hiszen ha egy befektető bukik egy részvényen, el kell adnia egy másikat is, hogy visszafizethesse a kölcsönt – innen pedig nem kell sok egy jókora eladási hullámhoz. Na, ilyen következhetett be a kínai tőzsdén az elmúlt három hétben.