A szélsőjobboldali Anders Behring Breivik 2011. július 22-én hatvankilenc, zömmel tizenéves fiatalt gyilkolt meg Utoya szigetén, a norvég Munkáspárt ifjúsági táborában, miután előzőleg Oslóban egy másik pokolgépes merényletet is elkövetett, amely nyolc ember életét oltotta ki. A tragikus események legfiatalabb áldozata mindössze 15 éves volt. A támadássorozat minden idők legtöbb áldozatot követelő terrorista akciója volt Norvégiában.
Breivik a mészárlás után feladta magát, tettét pedig később azzal indokolta, hogy a gyilkosságokkal a multikulturalizmus, illetve a külföldiek bevándorlása ellen akart tiltakozni.
A túlélők beszámolói alapján a lövöldözés alatt sokan elbarikádozták magukat, sziklahasadékokban bújtak el, vagy halottnak tettették magukat.
„Biztos vagyok abban, hogy hallottam, amint ujjongásban tört ki minden egyes találat után” – mondta a 24 esztendős Tonje Brenna, az AUF szociáldemokrata ifjúsági szervezet főtitkára.
Breivik a jelentések szerint már gyermekkorában is magatartási zavarokkal küzdött, és négyéves korában egy pszichiáter azt javasolta: vegyék el családjától, és adják intézetbe. Végül otthoni megfigyelés alatt tartották, és anyja véleménye szerint nem sokkal később megszűntek a korábban tapasztalt problémák. Breivik elvált szülők gyerekeként nőtt fel anyjával és katonatiszt nevelőapjával, a merényletre 2006 óta készült.
A szakértők ellentétes véleményeket képviseltek az ügy kivizsgálása során. Egyik csoportjuk egyértelműen paranoid skizofrénnek nyilvánította a férfit, míg egy másik szakértői csoport nagyon is egészséges elmeállapotúnak minősítette a vádlottat, és inkább személyiségi torzulásoknak tulajdonította bűncselekményét.
Eirik Johannesen pszichológus tanúvallomásában például azon meggyőződésének adott hangot, hogy Breivik egyáltalán nem elmebeteg, borzalmas tettét csakis szélsőséges politikai nézeteivel lehet magyarázni. Ideológiai nézeteit ismerve ezt az embert nem lehet holmi terápiával vagy gyógyszerekkel „meggyógyítani” – tette hozzá.
Egy másik orvosszakértő, Ulrik Frederik Malt, az Oslói Egyetem professzora ezzel szemben úgy látta: ugyan valóban nincs arra utaló bizonyíték, hogy Breivik paranoid skizofréniában szenvedne, szerinte az ő esetében Asperger- és Tourette-szindrómáról van szó. Ez utóbbi egy olyan idegrendszeri betegség, amelyre ismétlődő akaratlan mozgások, gyakran helyzethez nem illő szavak, káromkodások hangos, akaratlan kimondása jellemző. Ő is inkább Breivik személyiségének torzulásaira – a depresszióra való hajlamra, a mások iránti közömbösségre – hívta fel a figyelmet.