Nem lesz katolikus pap az Antarktiszon

Költségcsökkentés és az internet térhódítása miatt 57 év után megszüntetik az új-zélandi missziót.

Tizennégy nyarat töltött el a fagyos Ross-szigeten található amerikai kutatóbázison, a McMurdón Dan Doyle atya, ám úgy néz ki, többé már nem kell elutaznia a Déli-sarkra, mert az amerikai Nemzeti Tudományos Alap az idei nyári szezonra megszünteti az új-zélandi katolikus egyház 57 éve működő lelkipásztori misszióját. Az amerikai bázis – ahol a nyári szezonban mintegy kétezren, télen pedig mindössze 150-en dolgoznak – a döntését a misékre járók számának rohamos csökkenésével indokolta. Peter West azt is hozzátette, ugyan nem az Antarktiszon, de az Egyesült Államok hadseregének van katolikus lelki szolgálata, amelyet a kutatók is elérhetnek, igaz, a káplánok nem fizikai valójukban vannak jelen a jeges kontinensen. A bázis szóvivője sajnálja, hogy meg kell tenniük ezt a lépést, hiszen az új-zélandi katolikus misszió szerves része volt a kutatóállomás életének, de a költséghatékonyság miatt már nem finanszírozható tovább.

Doyle atya a brit közszolgálati BBC-nek mesélt évtizedes munkájukról. Mint mondta, összetett a feladatuk. Misék mellett a legénység lelkivilágával is komolyabban foglalkozni kell, hiszen az örök fagy, a jégvilág, a hozzátartozóktól való mérhetetlen távolság mélyebb törődést igényel, ezt pedig az ott dolgozók is érezték. Külön érdekes, hogy ugyan házasságot kötni és temetni hivatalosan nem lehet az Antarktiszon, azért előfordult, hogy ha jelképesen is, de összeadott párokat, vagy szólt néhány jó szót egy-egy eltávozó lelkéért. Noha a Déli-sarkon 16 év alatti személy nem tartózkodhat, így keresztelő sem igen lehetne, az új-zélandi pap olyan történetre is emlékezett, amikor egy már felnőtt fejjel ott dolgozó munkatársat keresztelt meg. Egy évben egyszer a világ legdélebbi lakott helyére, a McMurdótól 1360 kilométerre fekvő Amundsen– Scott-bázisra is elutazott, hogy ott lelkipásztori szolgálatot végezzen.

– Annak idején jó, ha napi kétperces rádióbeszélgetéseket engedhettek meg az itt lakók, ma pedig már kiváló internetes, telefonos összeköttetés működik; itt van az
e-mail, a Skype, mindenki könnyedén elérheti akár az otthoni szeretteit is, ezért könnyebb elviselni a magányt és a távolságot, nincs anynyi stressz – véli Doyle atya, aki szerint ebből a szempontból érthető az amerikaiak lépése. Hozzátette, nagyon sok szép élményt szerzett az Antarktiszon végzett közel másfél évtizedes munka során.

Az új-zélandi katolikus misszióban szolgáló papok nyomot hagytak a jég borította kontinensen. Tizenöt éve a McMurdón húsz esztendőt eltöltő, 2003-ban elhunyt John Coleman atyáról nevezték el a Ross-sziget 1600 méter magas hegycsúcsát. Húsz éve pedig a Viktória-föld egyik négy kilométeres gleccserét nevezték el Gerry Creagh atyáról, aki 25 nyáron át szolgált az Egyesült Államok tengerészetének kötelékében.
Az új-zélandi katolikus misszió távoztával azonban még van lehetőségük hitük gyakorlására a keresztényeknek. A McMurdo bázison egy protestáns tiszteletes továbbra is ápolja majd a hívők lelkét, ezentúl a felekezetek közötti együttélés jegyében a katolikusokét is. Ezenkívül Oroszországnak is van még egy ortodox papja, aki a György király-szigeti bázison lévő templomban végez hasonló missziót a kontinens túloldalán.