Összeadná a bíró az erőszakolót és áldozatát

Korábban már sikerült elérni egy hasonló esetben, hogy a „pár” összemelegedjen.

A portál szerint Indiában egyébként is régóta súlyos probléma a nők elleni rendszeres erőszak, nem csoda, hogy nagy felháborodást keltett nőjogi aktivisták és ügyvédek körében, amikor az indiai Madras város legmagasabb szintű bíróságának bírája egy erőszakolót óvadék ellenében kiengedett a börtönből, mondván, a békéltetés lenne a legjobb megoldás neki és az áldozatnak is. Az ügyvédek nyílt levélben követelték Devadass elbocsátását – az indiai legfelsőbb bíróság egyébként nemrég egy másik ügyben konkrétan ki is mondta, hogy erőszakoló és az áldozat között bármilyen megegyezés erőltetése látványos hiba lenne. Mi több, Devadass még csak tárgyalni sem volt hajlandó az ítélet felülvizsgálatáról, amellyel kritikusai szerint bepillantást engedett a még mindig férfiak által uralt indiai bírói testületek soviniszta gondolkodásába.

A Madrasi Legfelsőbb Bíróság mediációs központjának ügyvédjei – ez az a fórum, amely a polgári ügyekben sokszor tehermentesíti a túlterhelt igazságszolgáltatási rendszert – nagyon helytelennek nevezték Devadass utasítását, szerintük ez megerősíti az amúgy évszázadok óta elavult sztereotípiákat az indiai kultúrával szemben, miszerint egy erőszakot elszenvedett nőnek hozzá kell mennie az őt megerőszakolóhoz, hogy megvédje a becsületét, főleg, ha a bűncselekmény eredményeképpen még gyermek is születik. Az egyik mediátor szerint ennek igencsak férfiközpontú logikája, hogy mivel az erőszak is szex, a legjobb megoldás a nő számára, ha feleségül megy az elkövetőhöz.

A most 22 éves áldozat élénken emlékszik a 2008-ban történt esetre. Az őt felnevelő nagynénje egy temetésen volt egy közeli városkában, ő pedig bébiszitterként dolgozott egy szomszédjuk házában. A szomszéd fia, a főiskolára járó Mohan nagyon kedves volt hozzá, hideg itallal is megkínálta. Ő ennek elfogyasztása után nem sokkal szédülni kezdett, és el is ájult. Amikor magához tért, a padlón feküdt, Mohan pedig fényképeket mutatott neki a mobiltelefonján – amelyeket az öntudatlan állapotban fekvő lánnyal történt erőszakról készített – hogy azokkal zsarolja és kényszerítse hallgatásra a lányt.

Az áldozat azonban egy héttel az erőszakot követően egy barátjának beszélt a történtekről, a pletyka pedig hamar elterjedt az apró faluban. A lány alkoholista apja még meg is ütötte, a rokonok pedig arról faggatták, hogy miért nem mondta el nekik, hogy mi történt. A család feljelentést tett a rendőrségen, a helyzet viszont még rosszabbra fordult, amikor kiderült, hogy a lány terhes, a DNS-teszt pedig megerősítette, hogy Mohan az apa. A fiú családja felajánlotta, hogy 3 ezer dollárt fizet, ha elvetetik a gyereket, még a falu vénjei is arról győzködték a lányt, hogy adja fel, de ő kitartott.

Mohant 2009-ben hét év börtönre ítélték, de tavaly fellebbezett. Devadass bíró az őt szabadon bocsátó ítélet indoklásában azon mereng, hogy a nők gyakran könnyű célpontjai a férfiak vágyának, ugyanakkor kijelentette, hogy az esetnek két áldozata van, a lány és a gyermeke. „A lány anyává vált, ugyanakkor senki sem vette feleségül, tehát leányanya. Mind ő, mind a gyermeke veszélyeztetett helyzetben van” – mondta. Ítéletében kijelentette: a békéltetés lehet a legjobb megoldás, és megjegyezte, hogy egy tavalyi esetnél azt javasolta, hogy az áldozat menjen feleségül az erőszakolóhoz, az ügy pedig most már a „boldog végkifejlet felé tart”.

A békéltetést egyébként egy tiltakozó ügyvéd szerint a házasságon belüli vagy anyagi természetű polgári ügyekben szokták alkalmazni, nem pedig nemi erőszak esetén. Az áldozat elmondta: meglepte az ítélet, most pedig attól tart, hogy az elkövető újra megtalálja, és bántani fogja. „Ha találkoznék Devadass bíróval, megkérdezném, tisztában van-e azzal, hogy mit éltem át megerőszakolt gyermekként, vagy a saját gyermekem felnevelésekor” – mondta. Mohan és védője az eset kapcsán annyit mondott, hogy szívesen részt vennének a mediációban – bár korábban Mohan azt állította, a lány beleegyezett az aktusba.

Az áldozat a most már hétéves kislányával egy anyaotthonban lelt menedéket, és elmondta, a gyermeke megszületése óta elkerülik az emberek, és óriási küzdelem volt, hogy egyáltalán munkát találjon; most egy textilgyárban dolgozik, és más, alkalmi munkákat vállal. Nők egy csoportja tüntetést szervez a hétfőn kezdődő mediáció alkalmából. A lány védőügyvédje azt mondta, hogy az áldozat meg sem fog jelenni. A békéltetéshez az kell, hogy mindkét fél akarja. „Semmi pénzért nem vagyok hajlandó újra találkozni Mohannal, még ha kötelező, akkor sem” – mondta az áldozat.

Több mint két évvel azután, hogy egy diáklány csoportos megerőszakolása és meggyilkolása miatt tömegek vonultak az utcára, hogy az ezzel kapcsolatos elnéző ítéletek megváltoztatását követeljék, az indiai bírók továbbra is sokakat felháborító módon folytatják a fenti gyakorlatot. Volt olyan bíró, aki közölte, hogy a gyermekprostitúció igazából nem is erőszak, egy másik pedig amellett foglalt állást, hogy azok a nők, akik házasság előtt szexeltek, „később hajlamosak vádaskodni, hogy erőszak vagy emberrablás történt velük”.
Karuna Nundy, az egyik tiltakozó ügyvéd elmondta, érzékenyítő tréningekkel is csak lassan változik meg a férfisoviniszta attitűd a bíróságokon, és sok még a tennivaló, hiszen a magasabb szintű bíróságokon alig dolgoznak bírónők, a legfelsőbb bíróságban például csak egy. „A férfiközpontú rendszer nehezen szűnik meg” – mondta.