Az amerikai elnök szerint a republikánusok eltúlozzák a kockázatokat és hamis félelmeket terjesztenek az egyezménnyel kapcsolatban. Úgy vélekedett, hogy a megállapodás elvetése aláássa az Egyesült Államok szavahihetőségét. Elutasította azt a felvetést, hogy jobb alkut is ki lehetett volna harcolni, és kétségbe vonta, hogy Iránt kapitulációra lehetett volna kényszeríteni. Emlékeztetett rá, hogy sokan azok közül, akik annak idején az iraki háború mellett szónokoltak Amerikában, ma ellenzik az Iránnal való megegyezést. Mint mondta, miközben az Egyesült Államok több mint tíz évvel később is viseli a háború következményeit, az invázió egyetlen és legnagyobb haszonélvezője Irán lett.
Barack Obama hangot adott meggyőződésének, miszerint Netanjahu kormányfő tévesen állítja, hogy az alku árt Izraelnek és az Egyesült Államok szövetségeseinek. Kiemelte, hogy azt Izraellel szemben az összes világhatalom méltatta. Az elnök ugyanakkor elismerte: senki nem hibáztathatja az izraelieket amiatt, hogy mély kétséget táplálnak bármilyen, Teheránnal megkötött egyezséggel szemben. Obama szerint Izraelnek ébernek kell lennie, és a zsidó állam joggal állítja, hogy biztonságát nem teheti függővé egyetlen államtól, így az Egyesült Államoktól sem. Közölte: az Egyesült Államok az izraeli kormány értésére adta, hogy kész tárgyalni Izrael biztonsági szükségleteinek kielégítéséről.
Az elnök beszédére több kongresszusi republikánus vezető azonnal elutasítóan reagált, mintegy előrevetítve azt a lehetőséget, hogy a szövetségi törvényhozás mindkét republikánus többségű háza le fogja szavazni a megállapodást. A Fehér Ház lobbizása ezért alapvetően a demokrata honatyák megnyerésére irányul, hogy a kilátásba helyezett elnöki vétót ne írhassa felül a szenátusban és a képviselőházban is létrejövő kettős kétharmados többség. Az elnöki vétó fenntartásához és az egyezmény életben tartásához elegendő csak az egyik kamarában meghiúsítani a minősített többség létrejöttét.
