Szuezi csatorna: közjátékok Szíszi beszéde közben

Az egyiptomi államfő aláírta a mesterséges vízi út üzembe helyezését szentesítő dokumentumot.

A forradalmi évek gazdasági és politikai káoszának végét szimbolizáló nemzeti projekt 30 millió dolláros (8,5 milliárd forint) avatóünnepségén a hadsereg-főparancsnokból lett elnök díszegyenruhában tisztelegve haladt el a parton gyülekező vendégsereg előtt, több hadihajó kíséretében. Utóbbiak között haladt a Franciaország által a minap leszállított, időközben – Szíszi tavalyi választási szlogenjének megfelelően – Éljen Egyiptom névre keresztelt FREMM fregatt. Eközben nyolc, július végén érkezett amerikai F–16-os vadászbombázó az ország nemzeti színeit festette az égre.

Az egyiptomi sajtó szerint több mint ötven országból érkezett hivatalos küldöttség az ünnepségre, Magyarországot Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes képviseli. Az eredetileg három évre tervezett, de Szíszi utasítására mindössze egy év alatt elvégzett munkálatok során az 1869-ben épült mesterséges vízi úttal párhuzamosan egy 35 kilométer hosszú új medret ástak, valamint a régi csatornát egy 37 kilométeres szakaszon kiszélesítették. Az így lehetővé vált kétirányú közlekedésnek köszönhetően egyiptomi remények szerint a csatornán áthaladó forgalom megduplázódik, a beszedett díjakból származó bevétel pedig 2023-ra a jelenlegi 5 milliárd dollárról (bő 1400 milliárd forint) 13,5 milliárdra (3825 milliárd forint) ugrik.

Beszédében Szíszi megírt szónoklatát félbeszakítva, szokásához híven nem a formális irodalmi arab nyelven, hanem „egyiptomi polgárként”, egyiptomi nyelvjárásban intézte szavait a hallgatósághoz. Az államfő arra emlékeztetett, hogy a rekordidő alatt végrehajtott munkálatok rendkívüli körülmények mellett zajlottak, hangsúlyozva az országban tevékeny terrorcsoportok jelentette veszélyt. „Az általam csupán a gonosz népségének nevezett szélsőségesek mindenáron megpróbálnak ártani az egyiptomiaknak [ ], de mi folytatjuk harcunkat a terror ellen, és győzni fogunk, ehhez semmi kétség” – jelentette ki az üdvrivalgástól félbeszakított államfő.

Szavai szerint az egyiptomiak két éve szembeszálltak „a legveszélyesebb terrorista eszmékkel”, amelyek máskülönben „lángokba borították volna a földet”. Szíszi ezzel elődjére, a két éve általa elmozdított Mohamed Murszi elnökre és a mögötte álló iszlamista szervezetre, a Muzulmán Testvériségre utalt. Egyiptom hétezer éves történelmi múltjának és az iszlám valós értékeinek megfelelően „építést és fejlesztést kínál az emberiségnek, nem pedig gyilkolást és a rombolást” – tette hozzá az elnök.

Egyes szakértők óvatos távolságtartással viszonyulnak a jelenlegi hatalom legitimációját biztosítani hivatott nemzeti projekt körüli eufóriához. Amr Adli, a Carnegie Middle East Center nevű amerikai agytröszt egyiptomi részlegének gazdasági szakértője az MTI-nek elmondta, nem tudja, hogy a hatóságok által előrevetített, kilenc év alatti 260 százalékos növekedést mennyire precíz adatok alapján számították ki, mert „a kormány senkivel sem osztotta meg a forrásait. Mindazonáltal feltehetően egy hosszú távon jó befektetésről beszélhetünk, mivel 2004 és 2014 között a csatorna bevétele majdnem megduplázódott, a világkereskedelem pedig az átmeneti ingadozások ellenére ötvenéves távlatban valószínűleg növekedni fog.” A szakértő arra emlékeztetett, hogy a mesterséges vízi úton már most is a világkereskedelem tíz százaléka halad át.

A 60 milliárd fontos (2300 milliárd forint) projektet kizárólag egyiptomi állampolgárok által megvásárolható kötvények kibocsátásából finanszírozták. Az ötéves futamidejű, 12 százalékos kamatot kínáló értékpapírok bevételének visszafizetése már megkezdődött, ami jelentős terhet jelent a súlyos gazdasági nehézségekkel küzdő ország számára, ezért sokak szerint sorsdöntő a projekt sikere.

Adli szerint ugyanakkor a csatorna szimbolikus jelentősége miatt sokan elfelejtik, hogy az jelenleg is csak az állami bevételek négy százalékát termeli ki, tehát nem okozna államcsődöt, ha nem válnának valóra a befektetéssel kapcsolatos remények.

A 39 fokos hőség ellenére az ünneplő emberek országszerte tömegesen vonultak az utcára. Az egyiptomi forradalom jelképes helyszínén, a kairói Tahrír téren kántáló emberek felváltva éltették a hatalmas projektet, és az egyiptomi államfőt, akit az állami média a Szuezi-csatornát 1956-ban államosító legendás elnökhöz, Gamal Abden-Nasszerhez hasonlított.

A tömegben álló, csak Szobhi mérnökként bemutatkozó egyik ünneplő úgy fogalmazott, hogy az új csatorna és a körülötte építendő ipari zónák kínálta munkalehetőségek miatt ezután csak az fog egész nap a kávézókban ücsörögni, aki nem akar dolgozni. „Én 1973-ban [az Izrael ellen indított háborúban] átkeltem a csatornán, fel tudom mérni a mostani helyzet történelmi jelentőségét” – jelentette ki a 68 éves volt katona. Egy mellette ácsorgó zászlóárus fiatalember közbeszólását, miszerint „az egyiptomi hagyományoknak megfelelően most is csak a kormányhoz közeli emberek járnak majd jól”, Szobhi dühösen elutasította, és az általa naplopónak minősített fiatalt afelől biztosította, hogy „Szíszi minden egyiptomiról gondoskodni fog”.