Félreérthető bombák

Nincs korlátozás az Európában állomásoztatott szubstratégiai nukleáris fegyverzetre.

Mint arról lapunkban is többször írtunk, az Egyesült Államok korszerűsíti azokat a B61-es hidrogénbombáit, amelyeket a NATO égisze alatt működő úgynevezett nukleáris megosztás keretében állomásoztat Európában. Az eddig szabadesésű légibombaként bevetendő B61-es változatokat átépítik B61–12-esekre, melyeket ellátnak egy műholdas-tehetetlenségi navigációs egységgel, azaz a fegyver a jövőben néhány méteres pontossággal célba találhat. Nem lesz nagyobb a pusztító hatása, de a precizitás miatt nagyobb hatékonysággal tudja majd támadni például a föld alá rejtett vezetési pontokat, melyek biztos megsemmisítése még egy hidrogénbomba esetében is pontos találatot igényel. Az első próbát az új változattal idén hajtották végre egy nevadai lőtér felett.A nukleáris megosztás lényege, hogy a bombákat az amerikaiak adják, de a célba juttató eszközül szolgáló repülőgépeket és az erre kiképzett személyzetet egyes szövetségesek (is). Az alkalmazás a NATO Nukleáris Tervező Csoportja által lefektetett elvek szerint történne. A bombáknak állítólag mintegy 180 példányát tárolják Európában, a hírverésben említett németországi Büchel légi támaszponton; az olaszországi Ghediben és Avianóban; a belgiumi Klene Brogelben; a hollandiai Volkelben; a törökországi Incirlikben; illetve vélhetően az angliai Lakenheath-ben. A németországi hírverés azért is ellentmondásos kérdés, mert a német légierő, a Lufwaffe azon Büchelben állomásozó Tornado repülőgépei, melyek a fegyverek hordozására alkalmasak, legfeljebb 2024-ig maradnak rendszerben, míg az első B61–12-esek telepítésére csak 2020-tól kerülhet sor. Arról keringenek inkább találgatások, hogy Németország kivonulna a megosztási rendszerből, s helyét egy másik NATO-tagország venné át. F–16-osaival erre Lengyelország kínálkozna, és tény, hogy gépeik 2014 októberében először vettek részt a kijelölt szövetséges gépek Steadfast Noon fedőnevű hadgyakorlatán Olaszországban.A németországi hírverést követő nyilatkozatháború megfigyelők szerint leginkább azt mutatta meg, hogy ezeknek az úgynevezett szubstratégiai nukleáris fegyvereknek a rendezetlen helyzete a félreértések táptalaja Európában. Sem az amerikai, sem a hasonló kategóriájú orosz és francia fegyverekre nem vonatkozik specifikus korlátozási vagy leszerelési egyezmény, a tulajdonos kormányok, valamint a NATO pedig biztonsági okokra hivatkozva elzárkózik attól, hogy átláthatóságot biztosítsanak és bizalomerősítő intézkedéseket foganatosítsanak velük kapcsolatban.