Új Paszokot épít Alexisz Ciprasz

Előre hozott választás: a görög fiataloknak egyre inkább elegük van a politikából és az ígéretekből.

Új Paszokot épít Alexisz Ciprasz, ennyit a nagy ívű tervekről, beáll szépen abba a sorba, azok közé, akiket előtte oly szenvedélyesen küldött el melegebb éghajlatra – mondta kissé felpaprikázva a most vasárnap esedékes voksolás célegyenesében Szarrantis. A harmincas éveit taposó, bankszektorban középvezetői posztban dolgozó fiatalember szerint a Sziriza, és vezetője, a posztjáról augusztus 20-án távozó Alexisz Ciprasz legszomorúbb húzása – amellett, hogy a beígért különutasságnak, másként politizálásnak semmi látszata nincs –, hogy összeáll a régi szociáldemokratákkal, a Paszokkal, amely pártot tartják a válság egyik fő felelősének. „A jobbközép Új Demokráciával (ND) egyetemben ugyanis ők voltak azok, akik évtizedeken át meghamisították a gazdasági adatokat, Ciprasz pedig ilyen emberekkel áll össze” – jegyezte meg Szarrantis.

– Nem újdonság ez az irányvonal, hiszen a Sziriza-tagság fele egykori paszokos politikus, bár ez így kétségkívül nem túl jó, túl nagy a csábítás ugyanis a régi szociáldemokraták irányába – ezt már a tanárnőként dolgozó Zoí mesélte lapunknak. Szerinte épp ebben rejlik a Sziriza legnagyobb gyengéje, megvan ugyanis a csábítás, hogy középre lavírozva egy a Paszok és a Sziriza fúziójával létrejövő balközép pártot alapítsanak. Ezt persze a fiatal, radikálisabb Sziriza-szimpatizánsok lemondással vegyes elkeseredéssel, olykor dühvel fogadják. A tény ugyanakkor tavasz óta megfigyelhető volt, Ciprasz győzelmével mind inkább középre, a felszabadult politikai űrbe próbálták betolni a korábban radikális baloldaliként számon tartott szövetséget.

A Cipraszékban csalódott fiatalok egy része a pártból kiszakadó, Panajotisz Lafazanisz volt energiaügyi miniszter vezette Népi Egység (LEA) mellé pártoltak. A logisztikai középvezetőként dolgozó Agilosz például egyértelműen a drachma visszaállítása mellett van, ezért fordult Cipraszéktól Lafazaniszék irányába, akiknek ez az első számú ígéretük, amellett hogy azzal csábítják a fiatalokat: „Mi vagyunk az igazi Sziriza!” Agilosz szerint a régi görög nemzeti valuta hosszú távon kifejezetten jót tenne az országnak, még ha a rövid távú kilátások brutálisak lennének is. Szarrantis azonban úgy véli, ez jelenleg öngyilkosság, főleg az euróban felvett hitelek, adósságok függvényében. Szerinte erre 2009-ben, a nagy krach beütése előtt lett volna lehetőség, ám akkor senki sem merte ezt meglépni.

A kiábrándultság közben mind inkább kézzelfogató, benne van a levegőben. Az általunk megkérdezett középkorú szavazóknak teljesen elegük van a politikából. „Most őszintén, hogyan lehet tervezni előre, ha félévente, évente bukik a kormány, és újra meg újra választásokat írnak ki?” – tette fel a költői kérdést az ékszerészként dolgozó Hriszula, majd gyorsan válaszolt is rá: sehogy! Szerinte az pedig külön kínos, hogy milyen koalíciók jöhetnek létre a vasárnapi voksolás után. „Sziriza, Paszok, illetve az előző koalícióban is részt vevő nacionalista, jobboldali ANEL és a magát szakértői pártnak tituláló To Potami (A folyó), vagy akár a tulajdonképpen semmilyen új programmal elő nem rukkoló ND, gyakorlatilag a neonáci Arany Hajnalon és a LEA-n kívül majdnem minden erő. Ez nem túl biztató, meg akkor tulajdonképpen mindegy is, kire szavazunk” – összegezte a lehetséges forgatókönyvet a fiatal nő.

A legfrissebb felmérések szerint még minden lehetséges. A Sziriza 25-26 százalékával még mindig vezeti a közvélemény-kutatásokat, ám az ND egy százalékon belül követi Cipraszékat. A harmadik helyért nagy a tülekedés, ugyanis az Arany Hajnal, a Paszok és a To Potami is 4–7 százalék között mozog. A szakadár szirizások is a három-százalékos bejutási küszöb felett állnak, ahogy a kommunista KKE is, ugyanakkor nagyon úgy tűnik, az ANEL nem jut be az új törvényhozásba.