Amfetamin hajtja a szíriai háborút

Drogeladásból származik az a pénz, amelyből a harcosokat motiválják. A szert a katonák is szedik.

Október utolsó napjaiban letartóztatták a bejrúti reptéren Abd al-Muhsen bin Walid bin Abd al-Aziz Al Saud herceget. A szaúdi előkelőség poggyászában ugyanis amfetaminszármazék, Captagon volt. Hogy mindezzel nem a bulvárlapok, hanem a politikai újságírók foglalkoztak, annak két oka lehet. Az első a mennyiség: a herceg magángépén ugyanis két tonna volt a drogból. A másik pedig az, hogy ez az olcsón előállítható tabletta úgy híresült el 2013-ban, mint a szíriai polgárháború kábítószere.

A Captagont a hatvanas években fejlesztették ki, és figyelemzavar, valamint hiperaktivitás és depresszió kezelésére szánták. 1986-ra azonban csaknem mindenhol betiltották, mivel könnyen függőséget okoz, a páciens pedig euforikus állapotba kerül tőle, nem gondol sem az alvásra, sem az evésre. Kis cinizmussal mondhatjuk, hogy pont a vesztükbe rohanó frontkatonáknak találták ki. A Journeyman TV mintegy félórás riportjában egy szír katona azt mondta, ha Captagont szed, semmitől nem fél, akár tíz katonának is nekimegy egyedül. Persze vannak árnyoldalai is annak, ha egy lázadó beszív. Egy homszi rendőr például azt mondta a Reutersnek: „Csak ütöttük őket és nem érezték a fájdalmat, sokan ki is nevettek minket. Két nap után tudtuk csak kihallgatni azokat, akik ilyen szert szedtek, akkor viszont már könnyebben ment a vallatás.”

A szír háború egyébként alaposan felpörgette a Captagon forgalmát. A harcoló felek szinte mindegyike szedi, szekuláris csapatok ugyanúgy, mint a vallási fanatikus dzsihadisták, így például az Iszlám Állam katonái is. A szír állami televízió rendre meg is ragadja az alkalmat, ha lecsapott egy ellenséges katonai bázisra, hogy bemutassa: nemcsak fegyver volt a lázadóknál, hanem drog is. És ez szinte mindig Captagon, mivel annyira olcsó, hogy még a hadigazdálkodásra átállt, elszegényedett vidékeken is lehet gyártani. Sőt: a kokainnal szemben még a közemberek is megengedhetik maguknak, Libanonban például a vizsgaidőszakban ezzel pörgetik fel magukat az egyetemisták, és ezzel maradnak ébren a túlórázó reptéri dolgozók.

Bejrút ezért ugyan hadat is üzent a szernek, de néhány nagy látványos fogást leszámítva, mint például a szaúdi hercegé volt, nem nagyon értek el eredményt. Ennek elsősorban az az oka, hogy a háború leköti a hatóságok erejét, így a korábban pedig hasist és kokaint csempésző klánok áttértek az amfetaminra. Másodsorban már Libanonban is vannak gyárak, ahol előállítják ezt a drogot. A Journeyman TV egy operatőr segítségével be is jutott egy ilyenbe: itt elmondták, hogy ha van rendszeres áramellátás, akkor akár a havi milliós tételt is tudják hozni.

Az pedig, hogy olcsó, nem jelenti azt, hogy nincs benne semmi haszon. Az eredetileg csokoládébonbon préselésére alkalmas géppel vacakoló munkások fel is ajánlották a riporternek, hogy csatlakozzon, akkora a haszon. „Azért csináljuk, hogy divatos ruhákat és jó autókat vegyünk” – mondják önérzetesen a maszkjuk mögül, hozzátéve, hogy ők is csak azt szeretnék, amit mindenki más.

Talán meglepő, de nem ezek a nyilatkozók veszélyeztetik a drogbiznisz további sikerét, hanem azok az „alkalmazottak”, akik megmutatják, hogy mik a legjobb csempésztrükkök: a samponos üveg, a salátalevelek és a zsebkendő. Így juttatják ki az országból a Captagont, vagy vissza Szíriába a frontra, vagy a szigorú szunnita vallásokat betartó öbölországokba, Kuvaitba, Katarba, de mindenekelőtt Szaúd-Arábiába. A Guardian számai szerint évi 55 millió darab megy el a húszdolláros tablettából a királyságban.

Egy bizonyos Abu Szúsz álnévre hallgató, mellesleg valamelyik közép-európai nagyváros peremkerületében élő üzletember szerint ennek pont a vallás az oka: ironikus, hogy míg a Korán által tiltott alkoholhoz sehogy nem lehet hozzájutni, addig a Captagont mázsaszám veszik. A Newsweeknek nyilatkozva egy libanoni drogcsempész azt is hozzáteszi, hogy az öbölországokban még különleges szexuális erőt is tulajdonítanak ezeknek a tablettáknak.

Abu Szúsz, akit állítólag hónapokig tartott rávenni az interjúra, állítja: hite szerint jó ügyet szolgál azzal, hogy a csak tavaly hatmillió dollárra rúgó bevételének egy részével olyan szekuláris csapatokat támogat, akik Aszad és az Iszlám Állam ellen is küzdenek. Ráadásul úgy van vele, hogy szerinte amúgy is szaúdiak pénzelik a dzsihadistákat. Így – persze közvetve – az ő egységeit is, akiknek nem meglepő módon szinte elő is volt írva a Captagon rendszeres használata.

Sokan nem is tudták, hogy valójában drogoznak, azt hitték, gyógyszert kapnak. Aztán persze függők lettek ők is, egyikük például ismert egy harcost, aki enni sem adott a gyerekeinek, csak meglegyen a Captagon-adagja. Az addikciót, súlyosabban esetben pedig az agykárosodást és a mentális zavarokat persze a kényelmes életet élő gazdag sejkek és hercegek sem ússzák meg, egyikük büszkén nyilatkozta is, hogy egy éve és egy hónapja sikerült megszabadulnia a szertől. Allah segített neki, hogy még egy pirula Panadolt se vegyen be.