Orbán: Nem akartam Európa fenegyereke lenni

A kormányfő szerint leendő balliberális szavazók importálása zajlik Európába menekülés címén.

Szerinte az EU cselekvőképtelenségét már a görög válság kirobbanása után bizonyította; a migrációs válság pedig újra megerősítette.

„Ez nem a hatékonysággal, hanem a demokráciával függ össze. Most a következő kérdésről van szó: ki az ördög döntött erről a politikáról? Hiszen ha olyan létfontosságú kérdésekről van szó, mint amilyen az identitásunk vagy a terrorral szembeni védelem, akkor azt meg kell, meg kellett volna vitatni a polgárokkal.” Orbán szerint ez pedig nem történt meg. Úgy látja, Németország rákényszerülhet véleménye megváltoztatására, és arra is, hogy a döntés előtt bevonják az embereket.

A megoldásról beszélve úgy fogalmaz: először is Európának tartania kellene magát a szabályaihoz. „Ha a görögök betartanák a schengeni szabályokat, akkor nem lenne problémánk. Ha a görögök nem képesek erre, akkor rá kell vennünk őket arra, hogy megtegyék. Ha ezt nem tudjuk kikényszeríteni, akkor szükségünk van egy második védelmi vonalra. Ez egyáltalán nem bonyolult. Ezért sem fogadom el némely politikus azon érvét, hogy a dolgokat egyszerűen el kell fogadni, mert nincsenek rendkívüli eszközeink erre a rendkívüli kihívásra.”

Görögországnak európai vezetőként az alábbi magatartást ajánlja: „Figyeljetek, EU-tagok vagytok; segítettünk nektek a válságotokban, talán nem tökéletesen, de a legjobb szándékkal. Ami a határaitokat illeti, van egy világos kötelezettségetek. Aláírtatok egy schengeni egyezmény nevű megállapodást. Legyetek szívesek elvégezni a munkátokat!”

Szerinte a migránsok buszoztatása a kormányokat az embercsempészet koalíciós partnereivé teszi.

A genfi konvenció szerinte világosan kimondja, hogy nincsen „a la carte menekülés”. Amint az ember elért egy biztonságos országot, onnantól már nem alanyi joga, hogy más országba lépjen arra hivatkozva, hogy menekült.

Morális szempontból úgy gondolja: „keresztény felelősségünk nem abban áll, hogy új, európai életet kínáljunk nekik. Felelősségünk abban áll, hogy lehetővé tegyük nekik azt, hogy visszatérjenek a régi életükhöz, ha országaik stabilizálódtak – akkor is, ha ez több évig tart”.

Arról, hogy tud-e még más európai vezetőről, aki hozzá hasonlóan gondolkodik, úgy gondolja: „több európai vezetőt ismerek, akinek ugyanaz a magánvéleménye, mint nekem. A nyilvánosság előtt azonban másképp kell beszélniük. [ ] Nem tartozott fiatalkori kívánságaim közé, hogy egyszer Európa fenegyereke legyek. Ha azonban az európai polgári, kereszténydemokrata tábor jelenlegi állapotát nézem, akkor nekem kell vállalnom ezt a feladatot, amelyet más nem tud elvégezni.”

Orbán szövetségesei között említi a briteket, mert „van józan eszük, nem vitatkoznak azon, hogy keresztények vagyunk vagy sem, mivel ez nem vélemény, hanem tény”. Szerinte nem lehet egyetlen napot sem veszteni, mert az a családegyesítéssel együtt napi ötvenezer további embert jelent, s le kell rombolni az embercsempészek üzleti modelljét. „Én nem vagyok a kerítések barátja, de az üzleti modell csak így rombolható le. Mi Magyarországon kerítést építettünk, a szlovének is ezt teszik, és remélem, hogy aztán a horvátok, a szerbek és a macedónok szintén.”

Felveti, „a mi felfogásunk nagyon egyszerű: nem mi romboltuk le azokat az országokat, melyekből jönnek. Mi senkit nem bombáztunk. Senkit nem hívtunk meg ide. És most azok, akik bombáztak vagy meghívót küldtek, be akarják hozzánk telepíteni őket. Ez így tisztességes?”