Több magyar harcol az ISIS oldalán?

Akár nyolcvan emberről is szó lehet, közülük 11 már elesett. Ráadásul zömmel még csak nem is muszlimok.

Az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa hangsúlyozta: a kutatók csak lezárt büntetőügyekkel foglalkozhatnak, hiszen a terrorelhárítás, a TEK a jelenleg is futó ügyekkel, esetlegesen megfigyelt személyekkel kapcsolatos információkat operatív célokra használja, így azokhoz – mint megjegyezte: „nagyon helyesen” – nem férhetnek hozzá még a kutatók sem. Ezért sok tekintetben maguk is kénytelenek meg nem erősített forrásokból származó értesülésekre támaszkodni.

Sajátos helyzet, hogy azoktól a nyugat-európai országoktól eltérően, amelyekből sok harcos indult a Közel-Keletre, Magyarország esetében senkiről nincsenek személyes információk, nevek, élettörténetek, a visszatérésről, új életkezdésről szóló híradások.

Érdekes, de egyszerre megnyugtató is, hogy a Magyarországról Szíriába induló harcosok – feltéve és megengedve, hogy valóban vannak ilyenek – nem köthetők a magyar iszlám közösségekhez.

A magyarországi muszlimok zöme ugyanis a rendszerváltás előtt főként államközi szerződések keretében felsőoktatási végzettségek megszerzésének céljával érkezett, belőlük később képzett értelmiségiek, főként orvosok és mérnökök váltak, Magyarországon megnősültek, gyermekeik születtek, teljes mértékben integrálódtak, sőt magas pozíciókat töltenek be, szoros családi kötődéseik révén lényegében magyarrá váltak. Mindennapjaikat a magyar, tehát alapvetően európai társadalmi és gazdálkodási rend határozza meg. Többségük a korábban kommunista orientációjú arab és afrikai országok felső rétegeiből származott, így korábban sem kötődött bigott vallási értékekhez. Sokan ma is gyakorolják hitüket, de körükben az iszlám csak vallásként van jelen, hiányzik az a civilizációs közeg, amely tápot adhatna akár utódaik radikalizálódásához – húzta alá Póczik.

Sem a visegrádi, sem a balti államokban nincs olyan radikalizálódásra hajló muszlim közösség, mint Franciaországban, Belgiumban, Németországban és egyes skandináv országokban, ahol a 90-es évektől meglóduló bevándorlási hullámok során földrajzilag is elkülönülő muszlim lakókörzetek, mondhatni mini „iszlám államok” jöttek létre, amelyek a befogadó társadalmaktól egyre inkább elzárkózva, függetlenedve, sőt azokkal szembefordulva saját szabályaik és származási országaikból hozott szokásaik szerint élnek.

Ezeket a főként nagyvárosi negyedeket úgynevezett „no-go” zónáknak nevezzük, ahova nem ér el az államok közigazgatásának és bűnüldözésének keze, és – udvariasan szólva – a befogadó társadalom tagjai sem szívesen látott vendégek.

Az ilyen közösségekben felnövő második vagy harmadik generációs, kevéssé integrált muszlim fiatalok körében magas a munkanélküliség és a bűnözés, viszont lobog az elégedetlenség és a tettvágy, ezért szélsőséges hitszónokok hatása, különösen olyan kényszerközösségekben, mint a börtön, gyorsan radikalizálódnak. Ne felejtsük el, hogy az iszlám propagandacélokra leegyszerűsített változata látszólag szilárd fogódzókat nyújt a világban tévelygőknek, egészen a szent háborúban rájuk váró dicső mártíriumig. Ezért lehet vonzó számos nem muszlim származású európai fiatal számára is.

A feltételezhető magyarországi harcosok azonban jobbára nem ilyen közegből kerülnek ki:

sejthető, hogy inkább a balkáni háborúkat vagy a francia idegenlégiót megjárt profi zsoldosok,

akiket az Iszlám Állam által biztosított kedvezmények, illetve a helyi viszonyok között busásnak mondható 2000 dollár körüli zsold csábított Szíriába vagy Irakba. Bár az ISIS különösen az igen hatékony orosz beavatkozás nyomán gyorsan gyengül, amit az is jelez, hogy harcosai százával teszik le a fegyvert Szíriában, és egyre több a kiábrándultan hazatérő külföldi harcos, nyersanyagok, főként olaj és műkincsek kereskedelméből, nem utolsósorban pedig embercsempészetből máig csillagászati jövedelmekre tesz szert a terrorállam.

Persze nem zárhatjuk ki, hogy a hazánkból toborzottak között is vannak fiatal, második-harmadik generációs muszlimok is, akik számára a Próféta zászlaja alatt harcolni erkölcsi kérdés és kaland is, de a számuk a nyugat-európaiakéhoz képest biztosan elenyésző. A „kalifátus” nagyon erős hívószó, hiszen annak eszméje mélyen gyökeredzik a muszlimok lelkében: egyfajta földi paradicsom elképzelése, ahol a hatalom isteni eredetű, az egész iszlám közösséget képviseli, tehát szükségképpen jó és igazságos. Az ISIS pedig a pénzen túl nem csak más jelentős kedvezményeket kínál harcosainak: korlátok nélküli hatalmat, durva ösztöneik kiélését, jelentőségteljesnek látszó életet, rabszolganőket, de hosszú távon a családalapítás és letelepedés lehetőségét is.

Az ISIS egyébként az államiság szinte minden ismérvével rendelkezik: van közigazgatása, hírszerzése, titkosszolgálata, professzionális propagandája és ütőképes hadserege (a terrorállammal foglalkozó cikkünket ide kattintva olvashatja).

Tehát az ISIS egyáltalán nem szedett-vedett útonállók társasága.

Erőit Szaddám Huszein egykori tisztikarának egy része szervezte viszonylag jól felszerelt és irányított hadsereggé, jóllehet fegyverzetben messze nem veheti fel a versenyt a szupermodern nyugati vagy orosz haditechnikával. Az elszenvedett vereségekért az ISIS ellenségei hátországában szervezett terrorakciókkal igyekszik elégtételt venni, ahogy ez Párizsban is történt.

Európa pedig a globalizáció körülményei között szinte védtelen, hiszen nincs olyan titkosszolgálat, amely valamennyi utazót, kapcsolatrendszert, információs csatornát, pénztranszfert vagy fegyvercsempészt képes volna ellenőrzése alatt tartani, vagy akárcsak eredményesen figyelni. A terrorállam a jelenlegi menekülthullámot is igyekszik kihasználni, ezért – mondta Póczik – nagyon helyes törekvés, hogy a kormány gátat szab az ellenőrizetlen átvándorlásnak és elutasítja a menekültkvótákat: ezzel megelőzi, hogy akár több nemzedéki távlatban egy potenciálisan radikalizálódó muszlim kisebbség jöjjön létre.

Lehet, hogy valamikor a magyarországi harcosok is hazatérnek. Póczik szerint ez alacsony számuk ellenére is súlyos biztonsági kockázatot jelenthet, hiszen „terroristából, akárcsak volt terroristából, egy is sok”, és nem dönthető el, hogy a visszatérők valóban megcsömörlöttek-e az Iszlám Állam szörnyűségeitől, vagy éppen a terrorállam küldte őket feladatokkal ellátva.