Túl nagy lehet a kabát Nagy-Britanniának

Saját kézbe akarja venni sorsát az Egyesült Királyság, kérdés azonban, hogy megengedi-e ezt neki az Európai Unió.

Ne higgyenek a közvélemény-kutatásoknak! – mondta a Külügyi és Külgazdasági Intézetben a vezető tisztségviselő, aki még nem ismerhette annak a felmérésnek az eredményét, amely először mutatta ki a kilépéspárti, vagyis brexittábor többségét a brit választópolgárok körében. Az Independent kutatása alapján most száz brit közül 52 támogatja a kilépést. Bár ez az első alkalom, hogy hosszú hónapok után többségbe kerültek az euroszkeptikusok, a válaszadók a felmérést végző lap szerint korántsem az intézményi reformok esélyei, sokkal inkább a menekültválság és a terrormerényletek alapján ítélkeztek így. Persze akármit mutatnak is a felmérések, a brit kormány óriási feladatot vállalt azzal, hogy javaslatokat tesz Brüsszel elé az áttervezésre, egyúttal saját polgárait is megkérdezi, érdemes-e vesződni a közösségi politikával.

David Cameron hosszú európai rábeszélőkampányától kezdve a budapesti eseményig bezárólag egyértelmű, hogy London különösen nagy energiát fektet tervei minél szélesebb körben történő terjesztésébe. A kormányfő jó fél évig saját mozgásterének határait tesztelte, és stratégiai partnert keresett; nagyon úgy tűnik, a tagállamok körében eddig nem sikerült találnia. Harc a szuverenitásért Rangarajan a brit kívánságlista négy legfontosabb tárgykörét – gazdasági irányítás, versenyképesség, bevándorlás és nemzeti szuverenitás – ecsetelve részletezte: nem volna üdvös hátrányba hozni a nem eurót használó államokat, csak mert azok külön fórumokon hoznak döntéseket.

Cameron egyúttal a nemzetállamoknak szeretne kiharcolni elvesztett szuverenitásukból valamennyit. Brüsszel, Párizs és Berlin nem úgy gondolkodik a szubszidiaritás elvéről, az uniós kérdések megfelelő szinten való megoldásáról, mint ahogy az Cameron terveiben szerepel. Ugyanis míg az unió szerint a tagállamok parlamentjeinek az adott kormányokat EU-politikájuk miatt lehet és kell elszámoltatniuk, addig a brit elgondolás szerint a nemzeti törvényhozásoknak kellene közvetlenül beleszólniuk a közösségi törvényalkotásba.

A másik fájó pont a szigetországba érkező, ott élő vendégmunkások juttatásainak radikális leépítése. De mint arra a beszélgetőpartner Takács Szabolcs európai uniós ügyekért felelős államtitkár az előadáson rámutatott, hosszú távon sem lenne jó, hogy a kelet-európai vendégmunkásokat a bevándorlókkal azonosítsa a közvélemény.

Habár Angela Merkel, aki egyfajta közvetítőként szeretné levezényelni a békés átmenetet a britekkel, akár nyitott is lenne egy alapszerződés-módosításra, ezt a franciák, akiknek népszavazást kellene erről kiírniuk, egész biztosan nem támogatnák – mondta a Magyar Nemzetnek Zgut Edit, a Political Capital külpolitikai elemzője.

– Már a lisszaboni szerződés is nehéz szülés volt, az alkotmányos szerződésen munkálkodó konventről nem is beszélve, amely végül kudarccal végződött, hiszen a franciák és a hollandok referendumon mondtak nemet a tervezett alkotmányos szerződésre. A szorosabb gazdasági kormányzás miatt azonban előbb-utóbb, de legkésőbb 2020 környékén elengedhetetlen lesz az alapszerződés átírása, mert a mostani jogi konstrukció idejétmúlttá válik– mutatott rá a szakértő.

Elemzők szerint ha a közösségi színtéren tovább erodálódik az ambiciózus cameroni törekvés, tehát ha egyre több kulcskérdés megoldása terelődik a joganyag átírásának kérdésétől a pillekönnyű politikai nyilatkozatok szintjére, akkor egyre láthatóbbá válhat a mag-Európa és a perifériák problémája. Ilyen értelemben Cameron EU-reformcsomagja nem lesz több tünetleírásnál, és semmiképp sem válhat a tünetek kezelésének módjává.

Számos szakértő rámutatott, hogy Cameron nagy ívű terveinek több nagyon egyszerű buktatója is lehet, amelyek önmagukban vagy egyszerre együtt is meglékelhetik a közösségi politika brit módra elképzelt megújítását.

A legelső intő jel november közepén érkezett, amikor Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke Cameron reformlistájának megvalósítását nagyon-nagyon nehéznek titulálta. Valóban, a reformtörekvések nagyon is egy irányból érkeznek, Brüsszel korántsem helyezi ennyire politikai reflektorfénybe az átfogó intézményi reformot, sokkal több szó esik viszont a briteknek nem tetsző, az eurót használó országokra vonatkozó gazdasági irányítás hatékonyabbá tételéről.

Cameron belpolitikai nehézségekkel is szembe kell hogy szálljon. Egyrészt saját pártján belül is van egy masszív euroszkeptikus réteg, másrészt kommunikációs szempontból számos törekvés szinte elmagyarázhatatlan a választóknak. Harmadrészt az unió megújítása a stabil nem szavazók részére közömbös felvetés, ők bármi történjék is, a nem mellett húzzák be majd az ikszet.

Cameron kormányzatának a nemek többségbe kerülésével is számolnia kell. A Nemzet ezt firtató kérdésére, hogy létezik-e a Downing Streeten B terv, Rangarajan kitérő választ adott, mondván, a kabinet teljes erővel a reformok sikerén dolgozik.

Egyébként mindenképpen érdekes politikai feladvány, amibe a konzervatív kormány belenavigálta magát. Mert, ha hihetünk Hammond külügyminiszternek, az Egyesült Királyság a reformok elmaradása esetén mindenképpen kilép az EU-ból, így uniós kötöttségek nélkül valósíthatná meg a bürokráciacsökkentést, szoríthatná korlátok közé a bevándorlást és faragná minimumra a vendégmunkások állami juttatásait.