Elérkezett a Willkommenskultur csődje?

A politikát váratlanul érték a Kölnben történtek. Alexander Rahr német politológussal beszélgettünk.

– A Kölnben és a randalírozás után történtek nem ingatták meg az államba vetett hitet? Hiszen a rendőrség nem tudta megvédeni a polgárokat, továbbá a rossz érzéseket, a bizalmatlanságot csak növelte az elhallgatás. Milyen törést okozott ez a németekben?
– Sokkolta és elbizonytalanította őket. A németek ugyanis bíznak a rendőrségben. A karhatalmat azonban meglepte e fiatal arabok arroganciája, agresszivitása. Ez új jelenség, és erre láthatóan nem voltak felkészülve. A határozott fellépést az is megakadályozta, hogy a politika felől érkező elvárás értelmében az állam morális védelmét élvező menekülteknek szabad utat kell adni, nem lehet őket megsérteni. Így aztán még letartóztatni is féltek őket, miközben keményen fellépnek az e hordák randalírozása ellen tüntető „rasszista, fasiszta elemekkel” szemben. Emellett az is komoly probléma, hogy Németország Franciaországgal vagy Belgiummal ellentétben nincs felkészülve az arab világból, az arab mentalitásból. A törökök kapcsán szerzett tapasztalat pedig ebben nem sokat segít.

– Úgy tűnik, hogy Németország még mindig a náci múlt és a liberalizmus foglya, s ez a határozott fellépést követelő válságos helyzetekben lebénítja
– Valóban. El kell ugyanakkor ismerni, hogy Németország nehéz és kényes helyzetben van. Bizonyítania kell, hogy túllépett a múlton, liberális demokráciát épít, tiszteletben tartja az emberi jogokat, és kétségtelen, hogy sokszor túlteljesít.

– S ebben a túlteljesítésben el-elfelejtkezik arról, hogy önmagát tisztelje. Nemde?
– Ez így van. Ám a németek nagyon is büszkék arra, hogy morális példát mutatnak a világnak.

– Igen, de a németeknek azzal kell szembesülniük, hogy rohamosan zuhan az ország tekintélye. A szurkolók vagy a lengyel politikusok például nyeglén azzal vágnak vissza a bírálatokra, hogy Berlin ne velük, inkább a német nők védelmével foglalkozzon. Hogyan élik át mindezt a büszke németek?
– Ezek a hangok nagyrészt annak tulajdoníthatók, hogy a német politikusok, különösen az Európai Parlamentben ülők előbb Oroszországot, majd Magyarországot, most pedig Lengyelországot oktatták ki tanári fölénnyel. Meg kell értenünk, hogy Németország így csak elszigeteli magát, ezzel megkérdőjeleződik európai vezető pozíciója is.

– Ez a németek problémája, de az már nem, hogy mi lesz a válságban lévő Európával, ha legerősebb hatalma is elveszti a tekintélyét, és megkérdőjeleződik vezető szerepe az Európai Unióban
– Ez jó kérdés. Különösen most, amikor mind az euró-, mind pedig a menekültválság kapcsán világossá vált, hogy Amerika nem tud, nem akar segíteni a bajban lévő Európának. Ilyen helyzetben nagy szükség lenne egy erős, cselekvőképes Németországra.