Vásárhelyi Mária páros lábbal szállt bele Magyar Péterékbe a tiszás ügynökbotrány miatt: „Nincs garancia arra, hogy az iratokat nem manipulálják”

Élesen bírálta Vásárhelyi Mária az egykori állambiztonsági hálózat tagjainak adatait tartalmazó nyilvántartások tömeges közzétételét. A szociológus az Index Heavy Mentál című műsorában arról beszélt, hogy a dokumentumok jelentős része megsemmisült vagy eltűnt, a fennmaradt iratok pedig megfelelő történelmi magyarázat nélkül félrevezetők lehetnek. Szerinte a mostani nyilvánosságra hozatal nem a társadalmi megtisztulást szolgálja, hanem újabb politikai sárdobáláshoz vezethet. Vásárhelyi Mária kritikája korántsem egyedülálló: az ügynökakták nyilvánosságra hozatalának módját Verebes István, Horn Gábor, Schmidt Mária, Schiffer András és Bóka János is kifogásolta.

Vásárhelyi Mária élesen bírálta az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát. Forrás: Facebook

Az állambiztonsági iratok legalább negyven százaléka hiányzik

Az interjúban szóba került a Kenedi-bizottság munkája is. Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök 2007-ben kérte fel Kenedi János kutatót az állambiztonsági iratok átadását vizsgáló szakértői testület vezetésére. A bizottság tagjai között volt Ungváry Krisztián, Varga László és Palasik Mária is.

A testület megállapításai szerint az állambiztonsági dokumentumok legalább negyven százaléka hiányzik. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy a rendszerváltást követően is jelentős, többségében szabálytalan iratmegsemmisítés zajlott, amely miatt gyakorlatilag senkit sem vontak felelősségre.

Vásárhelyi ennél is súlyosabb állításokat fogalmazott meg. Szerinte az elmúlt 35 évben a titkosszolgálatok, politikusok és más befolyásos személyek szisztematikusan semmisítettek meg, illetve tulajdonítottak el olyan dokumentumokat, amelyek rájuk vagy családtagjaikra nézve terhelő információkat tartalmaztak. A szociológus történelmi mulasztásnak tartja, hogy a rendszerváltást követően nem tették azonnal hozzáférhetővé az állambiztonsági iratanyagot. Álláspontja szerint ezzel meg lehetett volna akadályozni a dokumentumok későbbi eltüntetését és politikai célú felhasználását.

Mint fogalmazott:

Óriási bűn, hogy a rendszerváltás után nem kerültek nyilvánosságra az iratok.

Vásárhelyi szerint a megmaradt, hiányos és általa manipuláltnak tartott dokumentumok értelmezését történészekre kellene bízni, mert a laikusok könnyen téves következtetésekre juthatnak.

Saját családjuk megfigyelését is felidézte

A szociológus személyes példával is érzékeltette, mennyire hiányosak lehetnek a fennmaradt állambiztonsági dokumentumok.

Édesapja, Vásárhelyi Miklós, Nagy Imre egykori sajtófőnöke volt, családjukat pedig folyamatosan megfigyelte a kommunista állambiztonság. Vásárhelyi Mária becslése szerint az ő esetükben az egykori megfigyelési dokumentumok 70–80 százaléka hiányozhat.

A kutató az Akik elhitték a 20. századot című könyvében is felidézte annak a családi ismerősnek a történetét, aki rendszeresen látogatta őket, miközben jelentéseket készített róluk.

Az illető szombatonként gyakran megjelent náluk, és rendszerint élelmiszert, virágot vagy kisebb ajándékokat vitt. Eközben arról is tájékoztatta az állambiztonságot, hogy a család mikor utazik nyaralni, vagyis mikor lehet lehallgatókészülékeket elhelyezni a lakásukban.

Annak ellenére, hogy az ismerős rendszeresen jelentett róluk, Vásárhelyi mindössze egyetlen ilyen dokumentumot talált meg, azt is véletlenül. A szociológus szerint ez jól mutatja, hogy a fennmaradt iratokból sok esetben nem lehet teljes képet alkotni egy-egy ember tevékenységéről vagy az állambiztonság működéséről.

Politikai leszámolások eszközévé váltak az akták

Vásárhelyi szerint a rendszerváltás egyik történelmi bűne volt, hogy 1990-ben nem nyitották meg azonnal és teljes egészében az állambiztonsági iratokat. Úgy látja, ez nemcsak az iratmegsemmisítéseknek nyitott utat, hanem annak is, hogy a dokumentumokat politikai fegyverként használják fel.

Példaként Medgyessy Péter volt szocialista miniszterelnök D–209-es szigorúan titkos tiszti múltjának nyilvánosságra kerülését említette. Véleménye szerint ebben az ügyben sem elsősorban a történelmi igazság feltárása, hanem a politikai leszámolás szándéka érvényesült.

Csurka István korábbi MIÉP-es politikus és Torgyán József volt kisgazda pártelnök esetét is felhozta. Vásárhelyi állítása szerint mindkettőjüket ügynökvádakkal támadták, miközben tényleges ügynöki tevékenységet nem végeztek. Úgy véli ugyanakkor, hogy a politikai elit jelentős része mindvégig a dokumentumok szelektív nyilvánosságra hozatalában és az érintettek zsarolhatóságának fenntartásában volt érdekelt.

Az egykori ügynökök viselik a következményeket

Vásárhelyi szerint az ügynökmúlt megítélésénél az egyéni felelősség mellett az érintettek személyes körülményeit is figyelembe kell venni.

A hálózati személyek között voltak olyanok, akik tudatosan, meggyőződésből vagy személyes előnyökért működtek együtt az állambiztonsággal. Mások azonban később súlyos lelkiismeret-furdalással szembesülhettek, és akár évtizedeken keresztül retteghettek a lelepleződéstől. 

A szociológus szerint azok esetében, akik valóban megbánták tettüket, nehezen képzelhető el nagyobb büntetés annál, mint hogy évtizedeken át attól félnek, mikor derül ki a múltjuk. 

Az Index cikke szerint 1947 és 1989 között hozzávetőleg 150–200 ezer ember fordult meg az állambiztonsági hálózatban, a november 4-i közzététel pedig mintegy 60 ezer nevet érintett.

Vásárhelyi külön kitért a televíziós újságírókra is. Közülük eddig mindössze hat-nyolc név került nyilvánosságra, miközben szerinte a média közvélemény-formáló szerepe miatt az ott dolgozók kiemelt célpontjai voltak az állambiztonságnak.A kutató szerint mindez szintén azt mutatja, hogy a fennmaradt iratanyag alapján nem lehet teljes képet alkotni a kommunista diktatúra hálózati működéséről.

Többen is bírálták a Tisza-kormányt az ügynökbotrány miatt

Nem Vásárhelyi Mária az egyetlen, aki kifogásolta az ügynökakták nyilvánosságra hozatalának módját. Az elmúlt napokban több közéleti szereplő is élesen bírálta a Tisza-kormány eljárását. Mint arról a Magyar Nemzet korábban beszámolt, Verebes István színész-rendező is kemény kritikát fogalmazott meg. 

Lezsák Sándor téves besorolása kapcsán azt is felvetette, honnan lehet tudni, hogy mások esetében nem történtek-e hasonló hibák. 

Ugyancsak bírálta a kormány eljárását Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke. Az egykori SZDSZ-es politikus szerint Magyar Péterék elmulasztották a megfelelő előkészítést és a társadalom tájékoztatását. Horn hangsúlyozta, hogy nem elegendő kizárólag Lezsák Sándortól bocsánatot kérni.  Schmidt Mária történész szintén felháborítónak nevezte a történteket. A Terror Háza Múzeum korábbi főigazgatója szerint a kormány megfelelő történelmi magyarázat nélkül tette közzé az adatokat, ráadásul az egykor megfigyelt személyek nevei is bekerültek az adatbázisba. Schiffer András volt országgyűlési képviselő azt kifogásolta, hogy Horn Gyula és Medgyessy Péter neve nem szerepel a közzétett adatok között.

 Bóka János, a Fidesz frakcióvezetője szerint az ügynökakták nyilvánosságra hozatala kezdettől fogva Magyar Péterék politikai terméke volt. Úgy véli, a történtek nem vitték közelebb a társadalmat a kommunista múlt megértéséhez, ehelyett az áldozatok és az elkövetők összemosásához vezettek. Bóka az érintettek jóvátételét, adatvédelmi vizsgálatot és a politikai felelősök megnevezését sürgette.