Anstey most közleményében azt írta, hogy büszke csapata teljesítményére, és inkább a digitális terjeszkedésre figyelnek majd ezután. A The Tyndall Report kiadója, Andrew Tyndall arról is beszélt a The Guardian szerint: már az elejétől érthetetlen volt, mit akarnak a tévécsatornával. „Megpróbálni elindítani egy kábeltévét annyira kilencvenes évekbeli dolog, ők pedig a tegnap médiumának segítségével akartak brandet építeni. Miért nem üzemeltettek simán csak egy honlapot?”
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Al-Jazeera Amerikában ezt megelőzően is meglehetősen ellenséges környezetben működött: az angol nyelvű adás, az Al-Jazeera English már korábban elérhető volt az amerikai tévénézők számára. Illetve mégsem. Az angol nyelvű, nemzetközi adás – amelynek műsoraiból későbbi indulása után az Al-Jazeera America is bőséggel vett át – a kábelszolgáltatók valóságos bojkottjával találta szemben magát a szólásszabadság hazájában. Olyannyira, hogy 2011-ben az Al-Jazeera English amerikai elsötétítéséről írt a Huffington Post. Miközben a kanadai nézők élőben követhették az Al-Jazeerán az egyiptomi válságot, az Egyesült Államokban nem tehették ezt a kábelszolgáltatók húzódozása miatt. Ugyanezen idő alatt amerikai diplomaták viszont azért kritizálták Egyiptomot, mert korlátozta az internetes kommunikációt. Egyiptom emellett szintén igyekezett blokkolni az Al-Jazeerát. Az Al-Jazeera 1996-ban, az Al-Jazeera English 2006 őszén indult el, a kábelcégek viszont nem igyekeztek felvenni ajánlatukba. Tartottak attól, hogy sok nézőt vesztenének, hiszen az Obama előtti időkben és különösen a terrortámadások árnyékában, még nagyobb volt a csatorna elutasítottsága: Amerika-ellenességgel vádolták és bírálták, ahogy Irakról tudósított. (Ez pedig nem kis súllyal esett latba, tekintve, hogy az Irakot megjárt veteránok egy része ellenségként és biztonságukat veszélyeztető televízióként tekintett az Al-Jazeerára.)
