Ezért bukott meg az amerikai Al-Jazeera

Ellenséges nézők, ellenséges kábelszolgáltatók, ellenséges hirdetők a sajtószabadság hazájában.

Anstey most közleményében azt írta, hogy büszke csapata teljesítményére, és inkább a digitális terjeszkedésre figyelnek majd ezután. A The Tyndall Report kiadója, Andrew Tyndall arról is beszélt a The Guardian szerint: már az elejétől érthetetlen volt, mit akarnak a tévécsatornával. „Megpróbálni elindítani egy kábeltévét annyira kilencvenes évekbeli dolog, ők pedig a tegnap médiumának segítségével akartak brandet építeni. Miért nem üzemeltettek simán csak egy honlapot?”

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Al-Jazeera Amerikában ezt megelőzően is meglehetősen ellenséges környezetben működött: az angol nyelvű adás, az Al-Jazeera English már korábban elérhető volt az amerikai tévénézők számára. Illetve mégsem. Az angol nyelvű, nemzetközi adás – amelynek műsoraiból későbbi indulása után az Al-Jazeera America is bőséggel vett át – a kábelszolgáltatók valóságos bojkottjával találta szemben magát a szólásszabadság hazájában. Olyannyira, hogy 2011-ben az Al-Jazeera English amerikai elsötétítéséről írt a Huffington Post. Miközben a kanadai nézők élőben követhették az Al-Jazeerán az egyiptomi válságot, az Egyesült Államokban nem tehették ezt a kábelszolgáltatók húzódozása miatt. Ugyanezen idő alatt amerikai diplomaták viszont azért kritizálták Egyiptomot, mert korlátozta az internetes kommunikációt. Egyiptom emellett szintén igyekezett blokkolni az Al-Jazeerát. Az Al-Jazeera 1996-ban, az Al-Jazeera English 2006 őszén indult el, a kábelcégek viszont nem igyekeztek felvenni ajánlatukba. Tartottak attól, hogy sok nézőt vesztenének, hiszen az Obama előtti időkben és különösen a terrortámadások árnyékában, még nagyobb volt a csatorna elutasítottsága: Amerika-ellenességgel vádolták és bírálták, ahogy Irakról tudósított. (Ez pedig nem kis súllyal esett latba, tekintve, hogy az Irakot megjárt veteránok egy része ellenségként és biztonságukat veszélyeztető televízióként tekintett az Al-Jazeerára.)

Az Amerika-ellenesség vádja miatt tehát 2013-ban az Al-Jazeera America eleve ellenséges üzleti környezetben kezdte meg működését. Pedig az Al-Jazeera már korábban igyekezett megfelelni bizonyos elvárásoknak. A WikiLeaks-botrány során kiszivárgott amerikai követségi táviratok iratai szerint hiába ragaszkodott a csatorna a függetlenségéhez, mégis gyakran a katari külpolitikai célokat irányadónak tartva tudósított. Egy amerikai jelentés szerint Katar és Szaúd-Arábia között például fejlődtek a kapcsolatok, miután Katar mérsékelte a szaúdi királyi család kritikáját az Al-Jazeerán. Ráadásul az amerikaiak is sikerrel jártak a nyomásgyakorlásban: a televízió igazgatója, Wadah Khanfar – bár hivatalosan ezt tagadták – azért mondott le 2011-ben, mert kiderült, szoros kapcsolatban állt amerikai kormányzati szervekkel, és amerikai kifogásoknak helyt adva cenzúrázott a televízió műsoraiban bizonyos részeket. (Ilyen volt például, amikor az amerikaiak iraki katonai akciójáról szóló tudósításból a sérült gyerekeket és nőket ábrázoló képeket eltávolíttatta.)

Így esett, hogy miközben az Egyesült Államokban uszítással, az ellenséggel való lepaktálással vádolták az adót, az angol nyelvű orosz televízió, a Russia Today Amerika-barát csatornának bélyegezte az Al-Jazeerát.

A The Guardian szerint amikor 2013-ban az Al-Jazeera America elindult, erre már régóta számítani lehetett. A csatorna ekkorra már némi reputációt is szerzett magának azzal, ahogy a közel-keleti eseményekről tudósított egy olyan időszakban, amikor az amerikai csatornák inkább leépítették tengerentúli hálózataikat. Az Al-Jazeera belelkesült, és közel félmilliárd dollárért felvásárolta Al Gore hálózatát, a Current TV-t, és így próbáltak némi kezdeti lendülettel elindulni. (Ezzel egyébként csak egy pert akasztottak a nyakukba.)

A katari királyi család olajvagyonából létrehozott csatorna sosem függött igazán a hagyományos gazdaságtól. Az amerikai induláskor Al Shihabi arról beszélt, hogy tőlük nem infotainmentet (szórakoztató hírszolgáltatás) kell majd várni, kevesebb celeb lesz, illetve kevesebb vélemény. Az emberek viszont infotainmentet vártak mégiscsak a The Guardian szerint, az olajárak pedig zuhannak, jelenleg már harminc dollár alatt vannak hordónként, így most kénytelenek voltak a bezárás mellett dönteni. Hiába működtettek profi amerikai stábot is, és hangzott el közel-keleti részről szintúgy a kritika, hogy túlzottan elfogultak az Egyesült Államok irányába, a szolgáltatói bizalmatlanság sem szűnt meg az elmúlt években.

A News Guildet vezető Peter Szekely (az Al-Jazeerát korábban a News Guild alatt egységesítették) a The Guardian szerint arról beszélt: a váratlan döntéssel az amerikaiak egy felkészült, magas színvonalú televíziót vesztenek el, „ez egy szomorú nap az amerikai újságírás számára”.

A 2013 és 2014 között az Al-Jazeera Americánál dolgozó Azmat Khan Facebook-oldalán azt írta, kevesek számára volt ma már meglepő, hogy a csatorna bezárja kapuit. Szerinte nem a „túl komoly” hírek vagy a rossz munkahelyi környezet volt az oka a lépésnek, hanem a digitális naivitás. Képzeljük el, mi lett volna, ha az Al-Jazeera nem egy kábelcsatorna elindításába öli dollárszázmillióit, hanem a digitális piacra való betörést részesíti előnyben – írta. Az innovációra nem sokat adtak, és még a netre feltöltött videókat is leszedték hét napon belül. Szerinte az Al-Jazeera videós projektjének, az AJ+-nak a sikere (amely online hírszolgáltatás, és Amerikában is terjeszkedni kíván) is mutatja, hogy történhetett volna másként. Kommentben szólt arról is, hogy Ehab az alacsony nézettséget mindig azzal védte: a CNN és az MSNBC is így indult, évek kellettek a nézőszám növeléséhez. „Évtizedekkel ezelőtt” – tette hozzá Khan.