Két lehetőség van: a terroristák vagy a kormány

Ezt mondta Joul Bchara, aki testvére lelövése után családját is Magyarországra menekítette Szíriából.

A férfi – civilben építészmérnök – vázolta a szíriai helyzetet; ő egyébként egy kéthetes „kiruccanás” után január elején tért vissza Magyarországra, így aránylag friss helyi információkkal is rendelkezik.

Emlékeztetett: bár az Iszlám Állam (akkori nevén Iszlamista Egyesítő Front) Irakban már 2006-ban is jelen volt, a szír polgárháborúban csak 2013 áprilisában tűnt fel, amikor elfoglalta mostani központját, az észak-szíriai Rakkát.

„Jelenleg ENSZ-becslések szerint 200 ezer harcosuk van Szíriában és Irakban összesen,”

ebből legalább 22 ezren külföldiek. Szíriában ők a domináns terrorszervezet, valamint az an-Núszra Front, az al-Kaida szíriai szárnya és rengeteg kis lázadószervezet van jelen még rajtuk kívül.

2015-ben, amikor a legerősebbek voltak, Irak 30, Szíria 40 százaléka az IÁ kezében volt.

„Egy ujjal sem értek az IÁ-hoz, amíg nem támadtak a kurdokra”

Amint azonban 2014-ben Erbílre támadtak, azaz

„nem fogadtak szót a kreálóiknak, és észak-iraki területeket akartak elfoglalni, augusztustól az USA és szövetségesei is bombázni kezdték”

– vélekedett Bchara.

Mint mondta, „ez jó volt az arab világ megosztására és jó volt a vallási szempontból szélsőséges arab államoknak”.

Az IÁ másik problémás lépése volt, hogy megölte Líbiában az amerikai nagykövetet, aki korábban a líbiai fegyverek Szíriába csempészésében volt nagy szerepe – állította nemzetközi forrásokra hivatkozva a férfi. Ennek kapcsán egy titkos megállapodást emlegetett a szíriai lázadók, az USA és Törökország között arról, hogy a török határon segítik a lázadók – terroristák – utánpótlását Aszad megbuktatása céljából, ami „szolgálja az amerikai tervet az arab világ további bomlasztásában”.

Ugyanakkor Bchara szerint a bombázásokkal a nyugatiak nem értek el áttörést. Ezt látva egy évvel később az Aszad-barát orosz kormány is bekapcsolódott 2015. szeptember végén, több ezer légitámadást hajtva végre.

Mint mondta, 60 százalékban az IÁ, 40 százalékban más célpontok, többek között az an-Núszra Front ellen.

„Az IÁ az orosz beavatkozás következtében három hónap alatt elvesztette szíriai területe egynegyedét.”

Kiszorult Aleppó és Damaszkusz környékéről és még számos más területről, Aszad hadserege így már alig 60 kilométerre áll Rakka megye határától. Irakban a síita milicisták a kormánnyal karöltve támadják szárazföldön a terroristákat, így azok itt is jó 35 százalékos területveszteséget könyvelhettek el.

A Nyugat ezt látva úgy döntött Bchara szavai szerint, hogy „nekik is kell mutatniuk valamit”, és ők is keményebben bombázni kezdték az IÁ-t.

A férfi így meggyőződéssel állította:

„Ha így folytatódnak a támadások a terroristák ellen, annak meglesz az eredménye.”

A békekötés kapcsán azonban szkeptikus volt: hiába lenne január 25-én esedékes a genfi békekonferencia újabb állomása, a lázadók civakodása miatt ez is napokat tolódhat. Mint mondta, Szíriában nincs mérsékelt ellenzék: jelenleg az IÁ a „legerősebb felekezet”, a lázadók körében még azok is csak csendben kritizálják, akik a világi állam hívei lennének. Ami az USA által kiképzett mérsékelt lázadókat illeti: 2 év toborzás és tréning után alig négyen akadtak, akik nem szöktek át fegyverestül az an-Núszrához a török–szír határon – példálózott.

Így Bchara kimondta a fatvát:

„Van a fegyveres ellenzék és van a kormány – tessék választani.”

A férfi közvetlen tapasztalatairól is beszámolt a migránskérdés kapcsán. Elmondta, hogy családját – kettős állampolgár gyerekeit és feleségét – is Magyarországra hozta, hiába éltek Homsz környékén viszonylagos biztonságban. Azt követően döntött így, hogy testvérével egy lázadócsoport aknája végzett, amikor épp asztalosműhelyébe tartott – egyébként ez mindennapos esemény arrafelé. Az EU-szankciók miatt nagyon nehéz bejutni az országba: a 4 órás Budapest–Damaszkusz repülőút helyett előbb Kairóba, onnan pedig Bejrútba kell eljutni, ahonnan csak taxival közelíthető meg a szír főváros. Az efféle szankciók azonban csak a szegény embereknek ártanak – mondta Bchara.

Arról is beszélt, hogy nem véletlenül örül a lakosság nagy része a terroristákra mért csapásoknak: elegük van a háborúból, és abból, hogy még a kormány által uralt területeken is jó tízszeresére nőttek az árak, és az iskolák és kórházak is romokban állnak. Ez magyarázza a migrációs válságot is, amit Európa is megtapasztalhatott.

Ha Szíria kérdését – és egy másik közel-keleti válsággócot, az arab–izraeli problémát – nem oldjuk meg, nem lesz béke a térségben – hangoztatta.

Kérdésre elismerte: az IÁ és más terrorszervezetek nyilván kihasználják a migrációt, és a területéről menekülők között elrejti a saját embereit is, ezért – bár nem szabad minden migránst potenciális terroristaként kezelni – de

„ébernek kell lennie mind a magyar, mind az európai titkosszolgálatoknak a menekültként beszivárgó terroristák miatt, és együtt kell működniük egymással”.

Ahogy a muszlim országoknak sem szabadna nyitva hagyni szíriai határukat, hogy ki-be sétálgathassanak a terroristák és az utánpótlásuk – húzta alá Bchara, aki szerint Törökország éppen hogy érdekelt a terrorszervezet létében, hiszen nyomott áron kap tőlük olajat, de Jordániának és az öbölállamoknak sem érdekük leszámolni velük.

Ráadásul ehhez az kéne, hogy Nyugaton ne a naponta változó nevű, komolytalan lázadócsoportokat tekintsék partnernek, hanem a törvényesen megválasztott Aszad-kormányt – mondta a férfi, aki szerint a magyar kormány részéről már lát jeleket arra, hogy talán megtörténik a diplomáciai kapcsolatfelvétel.

Emellett pedig – mivel a hosszú polgárháború alatt szinte teljesen megsemmisült az infrastruktúra és elfogytak a források – külföldi pénzre is szükség lenne az újjáépítéshez; akkor az Európába menekült szír migránsok is inkább döntenének a hazatérés mellett, mint így.