Útban a többsebességes Európa felé?

Florian Trauner brüsszeli professzor szerint be kell látni, ha összefogunk, erősebbek vagyunk, s jobb pozíciókból tárgyalhatunk.

– Vezető politikusok az európai álom végét emlegetik. Ekkora hatása volna a menekültválságnak?
– A menekültügy területén a tagállamoknak széles körű lehetőségeik vannak, így az érkező tömegek jól tudják, másra számíthatnak Németországban, mint Magyarországon. A jelentős különbségek miatt a feszültség egyre mélyül, a közös európai összefogás helyett egyre terjednek a nemzetállami megoldások. Ez azonban nem jelenti az egész európai projekt végét. Az olykor túlzó politikusi nyilatkozatok inkább felrázni akarnak: egy fontos ügyet kellene megoldani, ellenkező esetben hosszú távú, kellemetlen következményekkel kell számolnunk.

– Arra utal, hogy Schengen gyakorlatilag a végét járja?
– Szerintem a schengeni rendszert meg lehetne menteni, ha a menekültügyre közös európai megoldás születne. Jelenleg két utat látok. Ha a menekültek száma jelentősen csökkenne, a törökökkel kötött megállapodás jól működne, akkor a rendszer kisebb reformokkal túlélhetné a válságot. Ha azonban a jelenlegi tendencia folytatódik, mélyrehatóbb változtatásokra van szükség, ehhez azonban az kell, hogy a tagállamok feladjanak szuverenitásukból, és a közösség egy szupranacionálisabb modell irányába mozduljon el. Egész Európára kötelező áttelepítési tervre, ténylegesen működő hotspotokra volna szükség. De belátom, jelenleg nem erre tart a közhangulat. Mégsem kell minden téren visszatérni a nemzeti megoldásokhoz, inkább az lehetséges, hogy országok egy-egy csoportja bizonyos kérdésekben együttműködik.

– Így jutunk el a kis-Schengenhez, illetve a többsebességes Európához?
– Pontosan, holott ezt jó lenne elkerülni. Számos kelet-európai ország elzárkózik a közös európai megoldástól, közben nem gondolnak bele, hogy hatalmas árat fizetnek majd azért, ha Schengen felbomlik. Az állampolgárok, az áruk szabad mozgása jelentősen megnehezül, a lehetőségek beszűkülnek, a jólét csökken, de elég csak a brexit-vitát követni, hogy lássuk, mennyi előnytől elesik az az ország, amely kihull az európai rendszerből. Vagyis az nem működik, hogy élvezzük az európai projektek előnyeit, miközben a közös európai megoldásokhoz nem járulunk hozzá.

– Van egyáltalán épkézláb európai megoldási terv?
– Az áttelepítési terv szerintem ilyen lett volna, de teljes kudarcot vallott, alig pár száz menekültnek sikerült így otthont találni. Nem véletlen, ott van például Szlovákia példája: elenyésző, csupán pár száz menekültet fogadtak be, mégis olyan belpolitikai vihart kavartak köré, ami lehetetlenné teszi az értelmes párbeszédet.

– A több Európa gondolata nem túl népszerű politikusi szlogen manapság
– Az európai vezetők is hibásak abban, hogy nem magyarázzák el, a kooperáció hiánya nem vezet jóra. Ez egy összeurópai krízis, ami összeurópai megoldást kíván. Nemzeti intézkedésekkel távol lehet tartani ideig-óráig egy országtól e problémákat, de Ausztriára, Németországra egyre nagyobb teher hárul, és ezek feszültsége előbb-utóbb az elzárkózókra is kihat.

– Ausztria épp a napokban döntött a befogadandó menekültek számának korlátozásáról
– Ez inkább politikai jelzés, hogy Ausztria elérte teljesítőképessége határát.

– Vajon Németország mikor teszi meg ezt a lépést?
– Ők is bevezették a határellenőrzést, bár ez is inkább jelzésértékű, mintsem a menekültek számának tényleges korlátozásáról szólna. Ne feledjük, humanitárius katasztrófa következett volna be, ha annak idején Németország nem nyitotta volna meg a kapuit. Ugyanakkor nem tartom elképzelhetetlennek, hogy Angela Merkel a korábbi kijelentéseivel és a willkommenskulturral szemben idővel kitegye a „megtelt” táblát Németországra. Ez viszont beláthatatlan folyamatokhoz vezethet Görögországban és a Balkánon.

– Sokan a keresztény gyökerű Európa jövőjét féltik. A kölni események megmutatták, a kulturális, világnézetbeli különbségek hatalmasak. Csoda, hogy sokan távol tartanák a muszlim tömegeket?
– Pragmatikusan kell állni a kérdéshez. Muzulmán menekültek százezrei vannak már Európában, vagyis kezelni kell a helyzetet. Azt látom, hogy a német és az osztrák állampolgárok nem a politikusoktól várják a megoldást, hanem valódi erőfeszítéseket tesznek. Tudok olyan nyugdíjas tanárnőről, aki most fizetés nélkül németre tanítja a menekülteket. Itt Belgiumban frissen kinevezett menekültügyi koordinátor méri fel az igényeket, hányan szándékoznak egyetemre menni, hogyan kellene a programokat átalakítani. Az biztos, hogy Európa változik, kulturálisan, etnikailag, vallásilag sokkal színesebb lesz, mint eddig volt. Bármennyire is félelmetesnek tűnik, a globalizáció megállíthatatlan, így be kell látni, ha összefogunk, erősebbek vagyunk, jobb pozíciókból tárgyalhatunk, mint külön-külön.