Az International Institute for Strategic Studies (IISS), katonai erőviszonyok felmérésével foglalkozó szervezet éves összesítése szerint a régebben különlegesnek számító fegyverek, többek közt a cirkálórakéták vagy drónok egyre könnyebben válnak elérhetővé a világ más régióiban is. A személyzet nélküli légi egységeket (UAV-k) birtokló országok száma az utóbbi öt évben gyakorlatilag megduplázódott, Kína például adott el ilyen felszerelést Iraknak és Nigériának is.
Az elemzésből kiderül: az orosz védelmi költségek növekedése az egész világ büdzséemelkedésének mintegy 20 százalékát tette ki, igaz ugyanakkor, hogy előtte évekig egyre kevesebbet költöttek az oroszok a hadseregre. Megállapítják azt is, hogy Ázsia százmilliárd dollárral szánt többet katonai célokra, mint az Észak-atlanti Szövetség (NATO) európai tagállamai. Ehhez még hozzá kell tenni: az utóbbi tizenöt évben az Európában állomásozó NATO-zászlóaljak száma 649-ről mindössze 185-re zuhant.
Minden ellenkező jel ellenére még mindig az Egyesült Államok költi a legtöbbet fegyverkezésre, a tavalyi büdzsé az IISS szerint 598 milliárd dollár volt, a második helyezett Kína ennek csak töredékét, 146 milliárd dollárt költött el. A harmadik helyet az USA egyik legszorosabb közel-keleti szövetségese, Szaúd-Arábia foglalja el 82 milliárd dollárral, míg a negyedik Oroszország 66 milliárdot költött éves szinten.
Az arányok azonban még változhatnak: ismert, Oroszország erőteljesen megsínyli az alacsony olajár következményeit – esnek a bevételek –, de ugyanez igaz Szaúd-Arábiára is, noha a dúsgazdag királyság tudja – Kuvait mellett – legolcsóbban felszínre hozni a „fekete aranyat”.
A jelentés szerint egyébként erősebb együttműködésre lenne szükség a NATO és az Európai Unió között, ugyanis számos fenyegetéssel szemben – az IISS az oroszt emeli ki – az unió rendelkezik olyan biztonsági vagy jogi „képességekkel”, amelyekkel a NATO önmagában az öreg kontinensen nem.
A szakértők a jelenlegi egyik legnagyobb biztonsági kihívásra reagálva hozzáteszik: az Iszlám Államot és a hozzá kapcsolódó terrorszervezeteket nem lehet pusztán katonai eszközökkel legyőzni. Szerintük nemzetközi összefogás és hosszú távú stratégia szükséges a hatékony fellépéshez, ami magába foglal politikai, katonai, biztonsági, információs és fejlesztési eszközöket és azt is, hogy világos jövőképet dolgozzanak ki a probléma megoldása utáni időszakra. Csakhogy – teszik hozzá – erre mindeddig nemigen volt példa.
