Putyin diktálja a tempót

Meglepte a világot az orosz haderő fő részének kivonásáról tett bejelentésével Vlagyimir Putyin.

Felmerül a kérdés, hogy valóban teljesültek-e az eredetileg kitűzött orosz célok. Ha azt vesszük alapul, hogy Putyin mindenekelőtt el akarta érni, országa megkerülhetetlenül visszatérjen a nemzetközi porondra, akkor a válasz egyértelműen igen. Az ukrán válság kirobbanása után a Nyugat minden erővel igyekezett elszigetelni Oroszországot, amely Szírián keresztül látványosan kitört ebből a karanténból. Közben megerősítette szövetségese és saját pozícióit Szíriában, ahol a jövőről immár nemcsak az alavitáknak, de a szunnitáknak és a kurdoknak is tárgyalniuk kell Moszkvával. Ez a jövő egyre inkább valamiféle föderális berendezkedés felé halad, amely e három csoport érdekeit egyaránt tolerálhatja. A Kreml ebben a leosztásban a tengerparti területek fővédnöke lehet, amivel egyben puffert teremt az Iszlám Állam és Oroszország között is. Ráadásul nemcsak a Földközi-tengerre nyíló kijáratát őrizte meg, de ellenőrzi az ide kifutó, az iraki olaj európai exportjában kulcsfontosságú vezetékeket is. S bizony a gáz európai útjának egyik lehetséges útvonala is erre kell hogy vezessen. A Moszkva által elképzelt jövő persze távolról sem mindenben tetszik Iránnak, a szunnitáknak, a kurdok felkarolásával sérti a török érdekeket, az azonban egyértelmű, hogy jelenleg Washington és Moszkva osztja a lapokat. Ki gondolta volna ezt egy évvel ezelőtt?