Szegénység: milliókat ítéltek halálra

Tíz kamaszból legfeljebb hat-hétnek van esélye arra, hogy megéri a hatvan évet.

A közgazdászok szerint ugyanis a jelenlegi körülmények közepette az ukránoknak havi 7 ezer hrivnyára lenne szükségük ahhoz, hogy a lehető legszerényebben meg tudjanak élni, s ne a túlélés legyen a legnagyobb gondjuk. Ugyanakkor a közelmúltban módosított fogyasztói kosár – az élelmiszerek, iparcikkek és szolgáltatások összessége – mindössze 1611 hrivnyában határozta meg azt a minimumot, amelynek a kormány szerint elegendőnek kell lenni ahhoz, hogy senki ne járjon meztelenül, és főképpen ne haljon éhen. Igaz, ez az összeg is csaknem 300 hrivnyával több a hivatalosan érvényben levő létminimum mértékénél, amelynek megállapításánál a hatalom nyilvánvalóan arra gondolhatott, nem fog kicsinyeskedni, annyi szabadság mégiscsak megilletheti az ukránokat, hogy maguk döntsék el, mivel rövidítik meg magukat, illetve miképpen spórolják meg a hiányzó összeget.

A takarékoskodásról ugyanis a továbbiakban sem mondhatnak le az ukránok, hiszen a jövő kilátásai sem kecsegtetőek. Március 1-jétől például a korábbi két emelés után újabb 25 százalékkal növekedett a villany ára, jó hír viszont, hogy gáz árának áprilistól történő harmadik, ezúttal 53 százalékos emelését a múlt pénteki rendkívüli ülésén visszavonta a kormány, amihez bizonyára köze lehetett annak is, hogy a közműdíjak terén felhalmozott lakossági tartozások összege januárban már megközelítette a 11 milliárd, ezen belül Kárpátalján meghaladta a 340 millió hrivnyát. Ugyanakkor fölöttébb érzékenyen érinti az ukránokat az alkoholtartalmú italok, valamint az étkezés egyik alapelemének számító hrecska (hajdinakása, tatárka) drágulása. Az előbbi esetében az áremelkedés 37-45 százalékos, amiből következően a legolcsóbb vodka fél literje az eddigi 55 helyett közel 80 hrivnyába kerül, s átlagosan 1-2 hrivnyával drágult a sör is. A hrecska kilóját pedig az üzletek az eddigi 25 helyett már 50-70 hrivnyájával mérik. Háromszorosára nőttek a lakodalmak, 20-25 százalékkal pedig a temetések költségei is, derül ki a kijevi Szegodnya című napilap felméréséből. De árat emeltek még a prostituáltak is. Az utcalányok 50-100, míg a bordélyokban dolgozók 200 hrivnyával kérnek többet szolgáltatásaikért. A prostituáltak érdekvédelmével foglalkozó társadalmi szervezet képviselője, Olha Hrisina szerint nagyobb áremelésre a növekvő konkurencia miatt nincs lehetőség. A munkanélküliség és a kilátástalanság ugyanis napról napra egyre több fiatal nőt kényszerít arra, hogy az ukrán törvények által tiltott szexiparban próbáljon szerencsét.

Öröm viszont az ürömben, hogy az ukránok az egyre kilátástalanabbá váló helyzetük ellenére sem veszítették el a humorérzéküket. Az egyik új keletű vicc szerint például egy hölgy azzal nyugtatgatja háborgó szomszédasszonyát, aki a kormány által összeállított fogyasztói kosárból képtelen ellátni a családját, hogy tartson ki áprilisig, hiszen akkor majd a sóskával és a kaporral, a nyár végén pedig már a gombával is kibővítheti azt a kosárkát. Egy másik anekdotában pedig egy háziasszony amiatt zsörtölődik a szupermarket pénztáránál, hogy néhány nap alatt a duplájára emelkedett a literes üvegben forgalmazott zöldborsó ára. „Hogy lehet ez? – emeli fel idegesen a hangját. – Tudtommal hazai termékről van szó”. „Téved, asszonyom – jön az egykedvű válasz a pénztárgépnél ülő hölgytől. – Nálunk csak a háború hazai, minden más viszont import.”