Ha Recep Tayyip Erdogan államfő olyan politikust keresett a kormány élére, aki tapasztalt, kemény, és meghosszabbított keze-ként mindent végrehajt, de mégsem jelent fenyegetést azzal, hogy túl nagyra nő, akkor személyében megtalálta számítását.
A hatvanéves Yildirim veterán politikus, Erdogan hűséges embere, még azokból az időkből, amikor a jelenlegi államfő polgármesterként igazgatta Isztambult, ő pedig a város hajóközlekedését irányította. Később Erdogan mellett az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) egyik alapító tagja volt, és azóta is a párt szilárd és elismert láncszeme. Tapasztalataira építve 2002-ben Abdullah Gül a közlekedési tárca élére nevezte ki, amelyet később Erdogan miniszterelnöksége alatt is megtarthatott. Pályafutásában kisebb törést okozott, hogy a 2013-ban indult korrupciós letartóztatási hullámban őt is kikezdték, és bár az ügyből kimosakodott, talán ennek is betudhatóan a következő évben nem nyerte meg a választást Izmir polgármesterségéért. Persze így sem maradt munka nélkül, a régi harcostársat Erdogan személyes tanácsadójaként foglalkoztatta, majd a tavalyi választások után Davu-toglu kormányában visszakapta a közlekedési és hírközlési tárcát.
Az utóbbiak gazdájaként többször támadta a közösségi médiát, nevéhez köthetők azok az állami akciók, amelyek során megpróbálták betiltani Törökországban a Twitter mikroblog és a YouTube videomegosztót. Kiszivárogtak olyan információk is, hogy legalábbis ő és fia kérte a bíróságon azoknak a felhasználói fiókoknak a letiltását, amelyek a kormányt és őt is támadták – bár ügyvédje úgy nyilatkozott, a teljes oldalak blokkolását nem akarták. Nagy botrányt kavart, és szexizmussal vádolták egy másik eset kapcsán is: egy üzleti ebéd alkalmával lefátyolozott feleségét külön asztalhoz ültette le.
Yildirim ugyanazt a konzervatív iszlamista politikát folytatja, mint Erdogan, ráadásul a politikus az AKP-n belül is népszerű. Már tavaly is felvetődött, hogy ő veszi át a párt irányítását, ám akkor még Davutoglunak szavaztak bizalmat. Túl sok akadályt így aligha fog Erdogan útjába gördíteni, amit megerősít, hogy köszönőbeszédében is teljes együttműködést ígért. És hogy mit vár tőle az államfő? Segédkezet az elnöki rendszer kiépítésében – amitől elődje állítólag ódzkodott –, másodszor megalkuvást nem tűrő fellépést a terrorszervezetként kezelt Kurdisztáni Munkáspárt ellenében, és nem utolsó- sorban határozottabb követeléseket az Európai Unióval szemben.
