Jövőre Aszadról szóló dal lesz a győztes?

Miközben az ukránok eurovíziós győzelmüket ünneplik, az oroszok ironikus posztokban kiáltanak elfogultságot.

Ráadásul az oroszok azt is belengették, hogy Ukrajna győzelme miatt bojkottálni fogják a jövő évi versenyt. Az engesztelhetetlen ellentétet viszont ellenpontozza az, amit a Dw.com tett közzé: az Európai Műsorsugárzók Uniója (EBU) adatai szerint az ukrán tévénézők szavazataik révén a legmagasabb, tizenkét ponttal épp az orosz indulót jutalmazták. Az oroszoknál pedig Jamala a második helyre futott be az örmény versenyző után. (Igaz, ez még nem feltétlenül jelenti, hogy ukránok és oroszok azonnal összeborulnának, ha tehetnék. Az ukrán KIIS kutatóintézet és az orosz Levada-Center márciusi felmérése például a két ország közti szimpátiamutatók mélypontját jelezte.)

Tény ugyanakkor: a két ország által delegált nemzeti zsűri egyetlen pontot sem adott a másik indulójának. Az is nyilvánvaló továbbá, hogy a szavazatok arányában a különböző kisebbségek is jelen vannak, tehát nem feltétlenül az oroszok szavaztak Oroszországból nagy arányban a krími tatár jelöltre. Idén először szavazhatott önállóan az országonkénti szakértői zsűri is, sokan épp ezzel magyarázták, hogy Jamala az első helyre kerülhetett. Az orosz Rosszija 24 csatorna például rögtön leszögezte, hogy a közönségszavazatok alapján az oroszok verték az ukránokat, ami tény: az ukránok 534 pontjából 211 jött a zsűritől, míg az oroszok 491-ében csak 130 volt a zsűri része. Közben a The Independent azt írta: az egyik dán zsűritag, Hilda Heick pont fordítva pontozott, mint szeretett volna, az általa favorizált ausztrál indulónak adva a legkevesebbet, az ukránnak pedig a legtöbbet. Ám ha úgy szavaz, ahogy szeretett volna, sem változott volna a végeredmény, csak a verseny lett volna szorosabb.

Ha azt akarjuk tudni, miként gondolkodhatnak ma az oroszok a krími tatárok Sztálin alatti deportálásáról, érdemes azt is néznünk, hogyan látják egyáltalán ma Sztálin személyét. Ezt a Levada-Center tavaly márciusi felmérése vizsgálta: a megkérdezettek harminc százaléka tisztelte, két százaléka csodálta, hét százaléka pedig szimpatikusnak találta a néhai diktátort. Harminc százalék maradt közömbös, kilenc számára volt ellenszenves, hat tekintett rá félelemmel, öt undorral vagy gyűlölettel. Nem akart vagy nem tudott válaszolni a megkérdezettek tizenegy százaléka. Huszonegy százalék mondta, hogy a családjából valaki szenvedett elnyomástól a második világháború alatt vagy előtt, ötvenkilenc százalék viszont erre a kérdésre nemmel felelt.

A krími tatár apától és örmény anyától született Szuszana Dzsamaladinova családja nagyon is szenvedett: dédanyját a krími tatárokkal együtt deportálták 1944-ben Kirgizisztánba, azzal a felkiáltással: korábban együttműködtek Hitlerrel. Jamala viszont épp azt nyilatkozta: családja a szovjetek oldalán harcolt. Az erőszakos kitelepítés, a többhetes kegyetlen út során Jamala dédanyjának lánya életét vesztette. Az 1944-es tragédiáról íródott az 1983-as születésű Jamala eurovíziós dala.

A mű kapcsán többen felvetették: nem igazán illeszkedik a dalversenyen megszokott könnyed, politikamentes slágerek sorába. Ezt emlegette fel azóta privátra állított Facebook-bejegyzéseiben a Budapesti Zsidó Hitközség volt ügyvezető igazgatója, Schwezoff Dávid is. Az oroszok ráadásul azért is csalódottak lehettek, mert előzetesen az ő indulójukat, Szergej Lazarevet tartották a legesélyesebbnek a győzelemre. Végül Lazarev harmadik lett, másodikként az ausztrál Dami Im futott be.

Azt Jamala is elismerte, hogy dalának vannak aktuális vonatkozásai, a mai történések is eszünkbe juthatnak róla. A The Guardiannek arról beszélt a verseny előtt: bár dalát az 1944-es események inspiráltak, hatással voltak rá a „legutóbbi tragédiák”, így Krím elszakadása és benne az oroszok szerepe. Az énekes két éve nem volt otthon a Krím-félszigeten, mint mondta, attól is fél, hogy letartóztathatják. „Természetes, hogy ugyanúgy szól 2014-ről is. Ez a két év rengeteg bánatot hozott az életembe. Képzeld el, hogy [ ] látod a nagypapádat Skype-on, aki kilencvenéves és beteg, de nem látogathatod meg. Mit kellene tennem: aranyos dalocskákat énekelnem, és elfelejtenem az egészet? Természetesen nem tudom ezt tenni.”

A szervezők egyébként korábban jóval szigorúbban vették a politika tiltását: a tavalyi örmény dalt, amely az 1915-ös népirtásról szólt, például túl politikainak ítélték. Korábban, 2009-ben pedig Grúzia lépett vissza, miután a szervezők úgy találták, a Don’t Wanna Put In címével Putyin nevére igyekeznek rájátszani. Most mégis mehetett az 1944.

A Krím félszigetre csak 1989-ben visszaengedett tatárok közül sokan igencsak aktuálisnak érezték a mondanivalót: 2014-ben még ellenezték az elcsatolást, azóta pedig több tatár aktivistát is bebörtönöztek, vagy egyszerűen csak nyomuk veszett. Egy tatár televíziót pedig egyszerűen csak elüldöztek a Krímből.

Többen pedig már azt a kérdést vetik fel: miként tudja majd Ukrajna jövőre megrendezni a dalversenyt. „Hurrá! Jamala nyert nekünk egy jókora lyukat az állami büdzsébe” – írta például a Hulija Tetusko blog szerzője. A News24 ukrán tévécsatorna viszont megnyugtatott: nem számít, hol lesz a jövő évi verseny, Kijevben, esetleg Odesszában, egész Európát szívesen fogják látni.