Az Eurovízió közönsége orosz győzelmet szeretett volna, de a zsűri bedőlt az „ukránok gusztustalan politikai nyomásgyakorlásának” – állította Facebook-oldalán a Budapesti Zsidó Hitközség volt ügyvezető igazgatója, Schwezoff Dávid. Egy kommentben kijelentette, vannak olyanok, akik nem szeretnék, hogy újra nagyhatalom legyen Oroszország, egy másikban pedig hozzátette: néhány napja az orosz jelölt volt a legígéretesebb, de az ukránok kijelentették, hogy ez esetben kiszállnának jövőre. Arra a felvetésre már nem reagált Schwezoff, hogy az ukránok eleve tavaly sem tudtak jelen lenni az Eurovízión, és nem is sietett a segítségükre senki.
Jamala győzelméről lapunk is beszámolt. A versenyző 1944 című dalában a háborúról énekelt, arról, hogy Sztálinék annak idején hogyan deportálták a krími tatárokat. Schwezoffnak egy másik posztjában ez sem tetszett, kijelentve: „a népesség átcsoportosítása ekkoriban általános eszköze volt a sztálini rendszernek.” Közölte azt is, kíváncsian várja azt az ukrán dalt, amiben megéneklik, milyen volt „náci kollaboránsnak” lenni, „milyen volt a koncentrációs táborok önkéntes, kegyetlen őreinek lenni.” Kommentje alapján egyébként Schwezoff egyértelmű, mit gondol Ukrajnáról és az ország függetlenségéről: szerinte az országról „igazán csak úgy, mint orosz cári határőrvidékről lehetne történelmileg beszélni.”)
Schwezoff egyenesen odáig ment, hogy kirgiznek nevezte a krími tatár lányt, azzal indokolva mindezt: „valahol azt olvastam, hogy Kirgizisztánban született.” Nos, valóban: Susana Jamaladinova tényleg a mai Kirgizisztán területén született 1983-ban, miután felmenőit erőszakosan oda deportálták Sztálin alatt. (Épp erről is szól az 1944 című dal.) Jamala egyébként krími tatár apától és örmény anyától született. A tatárok kitelepítését bár azzal az indokkal kezdték meg, hogy együttműködtek Hitlerrel, Jamala a The Telegraph szerint elmondta: az ő felmenői épp szovjet oldalon harcoltak. Mint a BBC-n a „népesség-átcsoportosítással” kapcsolatban olvasható, Jamala dédanyjának egyik fiatal lánya életét is vesztette a kegyetlen út során. A The Localt olvasva tovább tájékozódhat Schwezoff: eszerint Jamala dédanyja a húszas évei közepén volt, amikor négy fiával és egy lányával deportálták őt – férje közben a nácik ellen harcolt szovjet sorban. A több hetes út alatt sok ezren haltak szomjan, de a tífusz is szedte áldozatait. Jamala szerint miután dédanyja lánya is meghalt, úgy dobták ki őt a kocsiból, mint valami szemetet.
