Homíliájában Ferenc pápa arról beszélt, hogy a test ápolása „tömegmítosszá és üzletté” vált, és így ami „nem tökéletes, azt el kell rejteni, mivel a kiváltságosak boldogságát és nyugalmát zavarja, megkérdőjelezve az uralkodó modellt”. Hozzátette: ezért van, hogy a kortárs kultúra és társadalom a betegeket és fogyatékkal élőket kiközösíti, nehogy megzavarják a többiek „hamis jólétét”. Sőt bizonyos esetekben „meg is akarnak szabadulni tőlük, mivel elviselhetetlen pénzügyi terhet jelentenek a gazdasági válságban”. A katolikus egyházfő szerint azonban a mai ember illúzióban él, amikor szemet huny a betegséggel és a fogyatékossággal szemben, nem értve meg az élet igazi értelmét, amely a szenvedés és a korlátok elfogadásával jár. „Előbb-utóbb mindannyian szembesülni vagyunk hivatottak saját magunk és mások törékenységével és betegségével” – mondta.
Ferenc pápa megjegyezte, hogy a mai kultúrában minden bizalmat a tudományba fektetünk, azt remélve, hogy a világ valamelyik részén létezik a mindent gyógyító gyógyszer: „sajnos nem így van, és ha az a gyógyszer létezne is, csak nagyon kevés ember részesülhetne belőle”.
Az egyházfő hangsúlyozta, hogy a gyógyszer, vagyis a megoldás a szeretet, és „nincsen más út”: „a fogyatékkal élők és szenvedők megnyílnak az élet előtt, ahogy érzik, hogy szeretik őket”.
A Ferenc pápa pontifikálta szentmise zárta a betegek és fogyatékkal élők háromnapos római zarándoklatát az irgalmasság szentévében. A pápával a fogyatékkal élők mellett elkötelezett Cyril Axelrod dél-afrikai származású atya celebrált, aki süket és vak. A misén az olvasmányokat betegek és fogyatékkal élők olvasták fel, és a szöveget a Szent Péter téren felállított kivetítőkön nemzetközi jelbeszéddel tolmácsolták. Egy világtalan lány Braille-írással írt evangéliumból olvasott fel. A szentírás jeleneteit – az egyház történetében először – színészek adták elő a misén részt vevő szellemi fogyatékosok számára.
Az egyházfő a mise után a Szent Péter téren tartózkodó betegek és fogyatékkal élők közül sokakat személyesen köszöntött.
