A kabinet elleni bizalmatlansági indítvány beterjesztését főleg Calin Popescu Tariceanu szenátusi elnök, a két éve bejegyzett ALDE nevű új szabadelvű párt elnöke és Victor Ponta volt szociáldemokrata miniszterelnök szorgalmazta, arra hivatkozva, hogy a kormány számos területen – a mezőgazdaságban, az európai pénzek lehívásában vagy a közalkalmazotti bérek reformjában – szerintük kudarcot vallott.
A miniszterelnök már több tárcavezetőtől megvált a parlamenti többség bírálatai nyomán: az utóbbi hónapokban az európai alapok, a munkaügyi, a kulturális és az egészségügyi minisztérium élére is új tisztségviselő került, és küszöbön áll a mezőgazdasági miniszter leváltása, miután a román képviselőház a múlt héten úgynevezett egyszerű indítványt szavazott meg ellene, mert elégedetlen a munkájával.
A kormányt egyre keményebben bíráló PSD és kisebb szövetségesei – az ALDE és a Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) – a májusi helyhatósági választási kampány idején egyre többször fenyegették bizalmatlansági indítvánnyal a kormányt. A parlamenti többséget alkotó pártok formálisan csak a választások után, két héttel a parlamenti szünet előtt, mostani találkozójukon tűzték napirendre a kérdést.
Dragnea szerint azért tettek le a kormány megbuktatásáról, mert meggyőződésük, hogy Klaus Johannis államfő nem fog a PSD által javasolt miniszterelnök-jelöltet megbízni kormányalakítással, és ez politikai válságba sodorhatja az országot. A PSD elnöke úgy ítélte meg, hogy a Ciolos-kormány leváltása előre hozott választásokhoz vezetne, de erre leghamarabb októberben kerülne sor, novemberben pedig amúgy is ki kell írni a rendes parlamenti választásokat.
Romániában Ponta tavaly novemberi lemondása óta szakértői kormány van hatalmon, amelynek beiktatását mindkét nagy párt, a PSD és a Klaus Johannis államfőhöz közeli jobbközép Nemzeti Liberális Párt (PNL) is támogatta, de amellyel szemben a PSD és némiképp a PNL is igyekszik ellenzéki hangot megütni. A Ciolos-kabinet most már feltehetőleg kitöltheti egyéves mandátumát, de mozgásterét jelentősen korlátozza az, hogy a parlamenti pártok népszerűtlen reformintézkedéseit nem támogatják, viszont rendszeresen megszavaznak olyan béremelési vagy adócsökkentési törvényeket, amelyeket a szakértői kormány ellenez.
