A 94 éves Reinhold Hanning az ítélet szerint segítő szerepet játszott 170 ezer ember legyilkolásában. Ő azt állította, hogy a foglyok elpusztításában nem vett részt, és igyekezett minél távolabb maradni a megszállt Lengyelországban, Birkenauban felállított megsemmisítő tábortól.
Hanning a fegyveres SS tagja volt, harcolt Franciaországban és Ukrajnában, de megsebesült és alkalmatlanná vált a frontszolgálatra. Ezután vezényelték Auschwitzba, ahol 1943 januárja és 1944 júniusa között az őrség tagja volt őrmesteri rangban. A háború után rövid időre a szövetségesek egyik fogolytáborába került, majd egyszerű állampolgárként újjárendezte az életét.
A nemzetiszocialista diktatúra idején elkövetett bűncselekmények feltárásával megbízott speciális ügyészség (ZSt) észak-rajna–vesztfáliai kirendeltsége emelt vádat ellene a detmoldi tartományi bíróságon.
A négy hónapig tartó per során megbánást tanúsított, és azt mondta, hogy szégyelli magát, mert látta „a rosszat”, ami a szeme láttára történt, de nem tett semmit ellene. Azzal védekezett, hogy tettlegesen nem bántott senkit, és nem teljesített szolgálatot az úgynevezett rámpán sem, vagyis a tábor pályaudvarának peronján, ahol az SS emberei eldöntötték, hogy a marhavagonokban a lágerbe hurcolt foglyok közül ki kerül rögtön gázkamrába és ki végez kényszermunkát.
Hanning a jogerős ítélet kihirdetéséig szabadlábon maradhat.
