Amerika „mérsékeltjei” sokkolják a világot

Mit tudunk arról a szíriai milíciáról, amelyet Washington pénzel, és amelynek tagjai lefejeztek egy gyereket?

Az időközben háromezer fősre duzzadt szervezetnek még gyümölcsözőbbnek mutatkozott a kapcsolata Törökországgal, Katarral és az Egyesült Államokkal. A The New York Times múlt év szeptemberében számolt be arról, hogy a szír–török határ török oldalán, Reyhanli városában működik az a titkos iroda, ahol az Egyesült Államok ügynökei a szíriai lázadókkal tárgyalnak. A Katonai Műveleti Központban pedig – így hívják a titkos irodát – a közölt fénykép tanúbizonysága szerint ott kávézott Sahabuddin is, aki a következőket mondta: a terrorizmusnak minden fajtája ellen harcolni kell, mind az Iszlám Állam (IÁ), mind pedig az Aszad-rezsim ellen. Hozzátette: egy betegségnek nem lehet csak egy részét kezelni.

A Nur ad-Din az-Zenki így BGM–71 TOW amerikai fejlesztésű páncéltörő rakétákat is kapott, s bár Washington ekkorra már az IÁ ellen akarta mozgósítani az ellenzéki szervezeteket, nem sok kétség maradt, hogy a Sahabuddin mozgalma a kormányerőket veszi majd célba. Annál is inkább, mert Aleppónál az általuk ellenőrzött területek – vagyis a Handarat menekülttábor környéke – kizárólag a kormányerők által biztosított területekkel érintkeztek.

Az amerikai fegyverszállításoknak, a modern páncélelhárító fegyvereknek meglett a hatása: a Youtube-on is számos felvétel lelhető fel, amelyeken ilyen, célkövető rakétákkal semmisítik meg a kormánypárti haderő páncélosait. Egy-egy ilyen eszköz szállítása komoly következményekkel jár: annak idején Afganisztánban például a vállról indítható Stinger föld-levegő rakéták, amelyek az orosz légierő rémálmává váltak, billentette a lázadók felé a harctéri esélyeket. Ugyanígy, Aszad hadseregének páncélosait megtizedelte ez a fegyver, és lehetetlenné tette technikai fölényének érvényesülését.

Így bár a szervezet korábban az egyik alapítója volt az IÁ-ellenes Mudzsahedín Hadseregnek (ezt nem sokkal később el is hagyták), ők maguk nem különösebben zavarták a terrorkalifátus vizeit – annál jobban a reguláris erők hadmozdulatait.

A múlt év szeptemberi orosz beavatkozás a Nur ad-Din az-Zenkit sem hagyta érintetetlenül. Túl azon, hogy az iszlamista szervezetnek több parancsnokát is sikerült likvidálni, januárban csapást mértek az Aleppó–Reyhanli autópályára is, amivel ideiglenesen elvágták több ellenzéki szervezet utánpótlási vonalát is.

De másokkal is meggyűlt a baja Sahabuddin csoportjának: július elején az Amnesty International jelentése arról számolt be, hogy a Nur ad-Din az-Zenki, a 16. Divízió, a Levantei Front, az Ahrar al-Sam és az an-Núszra Front 2014 és 2015 folyamán számos bűncselekményt követett el, újságírókat és humanitárius dolgozókat raboltak el és kínoztak meg.

Úgy látszik, az Egyesült Államokat ez sem hatotta meg különösebben: Mark Toner, az amerikai külügyminisztérium szóvivőjének szavaiból ugyanis kiderült, hogy Washington az Amnesty-jelentés ellenére tovább támogatta a Nur ad-Din az-Zenkit. A palesztin kisgyermek lefejezése után ugyanis így nyilatkozott: „Amennyiben bizonyítani tudjuk, hogy valóban ez történt, és ennek a csoportnak volt köze ehhez... úgy leállítunk minden további támogatást és kapcsolatot ezzel a csoporttal”.

A palesztin kisgyerek lefejezését a Nur ad-Din az-Zenki viszont le sem tagadta, csupán elhatárolódott a véres tettől. Szerintük egyedi hiba történt, a kegyetlenkedés nem jellemző rájuk, és nem tükrözi általános politikájukat sem.

Habár a Nur ad-Din az-Zenki csupán egyetlen szervezet az átláthatatlanul sok közül, amelyeket Amerika Szíriában támogat, csak bízhatunk abban, hogy Washington is csak egyedi hibát követett el, amikor Sahabuddin szervezetének adott fegyvereket.