A jelenleg 66 éves nőt évtizedekkel ezelőtt egy különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságért ítélték életfogytig tartó börtönbüntetésre. Manson követőjeként Leslie Van Houten és társai Leno La Bianca kaliforniai kisboltost és feleségét, Rosemaryt gyilkolták meg.
A feltételes szabadlábra helyezést vizsgáló illetékes jogi-bírói fórum áprilisban azt javasolta: mivel a börtönben az elmúlt évtizedekben mindig mintaszerűen viselkedett, Van Houten megérdemli, hogy szabadon bocsássák.
Noha a demokrata kormányzó elismerte a nő példás magaviseletét és azt, hogy a gyilkosságok idején mindössze 19 éves volt, döntésében azt írta, „nem lehet eltekinteni a rendkívül brutális bűncselekményekben játszott szerepétől és attól, hogy képtelen volt megmagyarázni, miért vett részt tevőlegesen ilyen borzasztó erőszakban”. Brown emiatt úgy vélte, Van Houten elengedése esetén továbbra is veszélyt jelentene a társadalomra.
A múlt hónapban egy Van Houten szabadon bocsátását ellenző, 140 ezer aláírást tartalmazó petíciót juttattak el a kormányzóhoz a halálos áldozatok családtagjai és Jackie Lacey, Los Angeles kerületi ügyésze.
Van Houten ügyvédje azt mondta, a kormányzóra nehezedő politikai nyomás miatt számított a kérvényt elutasító döntésre, mindenesetre fellebbezést nyújtanak be a határozat ellen.
A gyilkosságot 1969 nyarán követték el, alig pár nappal azután, hogy Manson és tettestársai Roman Polanski filmrendező Los Angeles-i villájában vérfürdőt rendeztek, s másokkal együtt lemészárolták a művész várandós feleségét, Sharon Tate színésznőt is. A La Bianca házaspár legyilkolásában Manson ugyan nem vett részt tevőlegesen, de jelen volt, és ő „irányította” a gyilkosokat. Van Houten szorította Rosemary La Bianca fejére a párnát, miközben egyik tettestársa megkéselte az áldozatot. Majd a halott asszonyba Van Houten még – saját bevallása szerint – vagy tizenhatszor belevágta a kést. A gyilkosság után a halott La Bianca mellkasára rávésték a „háború” szót.
