A HRW jelentésében az ománi foglalkoztatási rendszert hibáztatja, amelyben a külföldiek munkavállalói vízuma összekapcsolódik a munkáltatóval, a rendőrség viszont nem képes érvényt szerezni a jognak, és visszaszállítja a szobalányokat ahhoz az erőszakos munkaadóhoz, akitől elmenekültek.
A dokumentumban azt állítja a jogvédő szervezet, hogy Omán szomszédja, az Egyesült Arab Emírségek kapuként szolgál ahhoz, hogy a szobalányokat a szultánságba csempésszék, a határ menti emírségbeli munkaközvetítők pedig a nőket közszemlére, „kirakatba„ teszik.
„Sok nő az erőszakos munkáltató csapdájába esik, és kizsákmányoló körülmények között kénytelen dolgozni, helyzete pedig titokban marad a zárt ajtók mögött”. Világos, hogy széles körű az erőszak, amelyet általában mindenfajta büntetés nélkül követnek el ellenük – hangsúlyozta a HRW.
Ázsiából és Afrikából sokan gyakran családjukat hátrahagyva mennek dolgozni a Perzsa-öböl menti arab országokba. Egyesek sikeresek lehetnek, míg mások erőszakkal szembesülnek, és távolról sem olyan munkakörülmények közé kerülnek, mint amilyeneket a munkaközvetítők ígértek nekik – hangsúlyozta a New York-i székhelyű jogvédő szervezet.
A 4,4 millió lakosú Ománban kétmillió külföldi dolgozik a helyi statisztikai hivatal adatai szerint.
A HRW vizsgálataiba 59 női migráns munkavállalót vont be, s többek beszámolójából kiderült, hogy megverték őket, durván beszéltek velük, nem fizették ki bérüket, és napi húsz órát dolgoztatták őket. A jelentés szerint a munkáltatók – az ománi törvények ellenére – rutinszerűen megfosztják a szobalányokat útlevelüktől, és azokat pedig, akik elmenekülnek – és így a helyi törvények szerint szökevényeknek számítanak –, a rendőrség visszaszolgáltatja a munkáltatóknak.
A nemzetközi jogvédő szervezet ezért is jellemezte ezt a helyzetet a rabszolgasághoz veszélyesen közelítőnek.
