Mire volt jó ez a lista, ha rögtön az első napon botrányba fulladt a mutatvány, mert kiderült, hogy egyes esetekben bizony összekeverték a megfigyelőket a megfigyeltekkel? Lezsák Sándor, mint ügynök? Besúgó? Ki az a megátalkodott, aki ezt elhitte? Mégis ott volt a listán. Hiba történt, mondják az illetékesek. De hogyan történhet ilyen hiba? S ki tudja, hányan szerepelnek még úgy, hogy valójában nem besúgók voltak, hanem áldozatok? Hiba? Vagy éppen tudatos provokáció, zavarkeltés, felforgatás? Vajon mire volt jó a Nyitott Akták előtt napokig azzal „érzékenyíteni” a közvéleményt a kormánypárti sajtónak, hogy talán maga Orbán Viktor is besúgó lehetett? Nincs rá ugyan semmi bizonyíték, de azért… Hogy arra viszont van bizonyíték, hogy Orbán Viktor is áldozat volt, megfigyelték, lehallgatták, eljárás alá vonták? Érdekli ez vajon a gondolkodni képtelen tiszás trollokat? Nem zörög a haraszt, ugye…

Milyen jól jön ez a kormánynak, ez az éktelen zaj, amit az ügynökbotránnyal csaptak. Addig sem beszél senki arról, hogy a költségvetési tervezet olyan, mint egy régi temető, bárhová ásunk kicsit mélyebbre, mindenütt csontvázakra bukkanunk. Addig sem beszélünk arról, hogy egekben az üzemanyag ára, hogy rendre külföldi cégek nyerik a hazaiak helyett a közbeszerzéseket, hogy az ötszázalékos hitel bizony drágább a lakásvásárlóknak, mint a háromszázalékos, hogy Magyar Péter szinte valamennyi ígéretét megszegte, hogy a Tiszával az is rosszul járt, aki rájuk szavazott. Hogy kormány vegykonyhájában nem az ország bajaira keresik a gyógyírt, hanem csak a bosszú mérgeit forralják, de még ahhoz sem értenek.

Nyitott akták helyett nyitott aknákat zúdított a magyar társadalom elé a kormány. Nem a megbékélés, nem a tisztánlátás ideje jött el, hanem a még nagyobb zűrzavaré, a még nagyobb gyűlölködésé. Az úgynevezett hibákért elnézést kértek, de azt hiszem, ez most kevés. Mindazoknak, akik ezt a „hibát” kitervelték, működtetik, magyarázzák, távozni kell, amíg fel nem robban az ország az aknákra lépve.