– Az Egyesült Államok után Törökország a második legnagyobb hadsereggel bíró NATO-tag. Mekkora a valós ereje a török hadseregnek? Különösen a puccs utáni események tükrében
– Gyengébb, mint amilyennek látszik. Ennek a nyugati partnerek is az okai. A hidegháborús időkben ugyanis, félve a szovjet befolyás erősödésétől, az Egyesült Államok, illetve a NATO támogatta azokat az erőket (főként vallásos iszlám köröket), amelyek a baloldaliak, a felvilágosultak, a kemalisták ellen szerveződtek, és amelyekből mára az AKP kifejlődött. Csakúgy, mint a sokáig a mai kormányzat által partnernek tekintett, mára viszont „terroristává” vált, Egyesült Államokban élő vallási vezetőt, Fethullah Gülent is. A korábbi katonai puccsoknál a hadsereg lépett fel a felvilágosult értékrend védelmezőjeként, ennek a feladatának ma nem tud eleget tenni.
– Miért tud Erdogan elbűvölni olyan uniós politikai vezetőket, mint Merkel vagy Orbán?
– Nem hinném, hogy Merkelt valóban elbűvölné, inkább csak politikai kényszerről lehet szó, Orbánnak pedig a hasonló vezetői attitűd tetszhet.
– Ausztriában a nagypártok támogatottságának csökkenése ellenére stagnálnak a Zöldek. Miért nem tudják megszólítani a csalódott szavazókat?
–A Zöldek – elméletileg – a szociálisan gyengébb státusú polgárok érdekeit képviselik. A gyakorlatban viszont kik szavaznak rájuk? A munkásosztálybeliek? Nem! A kisnyugdíjasok? Néhányan! A Zöldek tipikus szavazója az egyetemet végzett, magasabb státusú nő. Ausztriában a felsőfokú végzettségűek aránya 25 százalék. Ennek mintegy fele, 12,5 százalék nő. Ha nem nyit a párt más rétegek felé, akkor ez marad az üvegplafon. A parlamenti képviselők közül én voltam az egyetlen, aki munkáscsaládból származott. Megjegyzem, Törökországban még ennyi esélyem sem lett volna a politikai részvételre. A Zöldek egy szűk körű, ideologikus értelmiség témáival foglalkozó párt. Ha valakinek az a problémája, hogy a hónap végén mit fog enni, akkor számára sokadrangú kérdés, hogy az az étel öko- vagy biogazdaságból származik-e.
