Elragadhatja Merkeltől a kancellár körzetét az AfD

Nagy pofon várhat ma Merkelre: saját szűkebb pátriájában a CDU-t meg is előzheti a jobboldali populista párt.

A most vasárnapi tartományi választás immár a negyedik lesz azóta, hogy Merkel egy éve kimondta a bűvös mondatot: „Megcsináljuk.” A lakosság többsége – legalábbis a vallásosabb nyugatnémet részeken – akkoriban érzékelhetően támogatta is a kancellár politikáját. De egy ideje azok hangja erősebb, akik szerint Merkel Németországot történelme legsúlyosabb válságába sodorta. A merkeli menekültpolitikát pedig hiába bírálják akár baloldali pártok is – mint a koalíciós partner szocdemek vagy az ellenzéki kommunisták –, az elégedetleneket az Alternatíva Németországnak (AfD) párt tudja felfogni.

Az egykoron euróellenes, liberális professzorok alapította párt mára a merkeli politika alternatívája lett, és mindenben Merkel ellenpontját adják: menekültellenesség, EU-ellenesség, oroszpártiság. Mivel Merkel annyira balra tolódott, hogy a baloldal alig kap levegőt mellette, számos szavazó számára az AfD tűnik a „rendszer” egyetlen ellenfelének.

Ugyan a párt tavaly óta több nyugatnémet parlamentben is helyet foglal, szavazóinak többsége még mindig a keletnémet, kevésbé vallásos, alacsonyan képzett rétegekből kerül ki. Közülük sokan eddig inkább a kommunista Linkére szavaztak – elvégre a Linke volt eddig a keletnémet frusztráció hangja a közéletben –, vagy otthon maradtak. Az AfD persze a keletnémet területeken valamelyest erősebb neonáci mozgalomra, az NPD-re is veszélyes: Mecklenburg-Elő-Pomerániában is sikeresen vették el a híveiket: míg az AfD nyugatnémet politikusai azért igyekeznek a kezdeti polgári imidzset megőrizni, a keleti végeken nincs ilyen megfelelési kényszer.

Az idei márciusi tartományi választásokat tulajdonképpen még Merkel nyerte, igaz, elég szokatlanul: az ő álláspontját ugyanis nem a CDU, hanem a szocdemek és a zöldek képviselték helyben. Mind Mainzban, mind Stuttgartban a szocdem, ill. zöld kormányfők a merkeli politika helyeslésével kampányoltak és győztek. De már akkor is volt egy keletnémet kivétel: Szászország-Anhaltban az AfD második lett, ott a szocdemeket előzte be az új politikai erő.

Az AfD Mecklenburg-Elő-Pomerániában is mindenképp húsz százalék felett fog szerepelni. Hogy ez a második vagy a harmadik helyre elég-e, majd elválik. Kormányozni azonban eleve nem akarnak. Plakátjaikon sem ígérnek semmit a tartomány konkrét ügyeiben – a menekültek és a terrorizmus dominál mindent. Sikeresen tudják azonban akár a helyi szocdem-konzervatív nagykoalíciót is annyira visszaszorítani, hogy Schwerinben – mint márciusban Szászország-Anhaltban – talán a zöldekre is szükségük lesz a „nagyoknak”, ha tovább akarnak kormányozni. A kommunista Linke pedig kénytelen végignézni, ahogy protestszavazói – márpedig a kommunistákat a többség nem meggyőződésből, hanem dühből választotta – átmennek a hangosabb, harsányabb, rendszerellenesebb AfD-hez. A Linke tizenöt százalékra zuhanhat össze egy olyan tartományban, ahol amúgy hagyományosan eddig erősnek számított.

A vasárnapi választás természetesen nem csak arról szól, ki lesz a kormányfő Schwerinben. Merkelnek mindenképpen számítania kell a párton belüli kritikák erősödésével, különösen, ha az AfD végül tényleg beelőzi a CDU-t, és győzedelmeskedik Merkel körzetében. Szeptemberben lesz még egy voksolás, mégpedig Berlinben: a kozmopolita metropoliszban is jó esélye van az AfD-nek tíz-tizenöt százalékot hoznia. Egy ottani várható CDU-vereség azonban nem annyira érzékeny veszteség, elvégre a fővárosban a jobboldal mindig is harmatgyenge volt.

Merkel láthatóan már táncol vissza a tavaly nyári álláspontjától, s inkább azt hangsúlyozza, hogy „Németország Németország marad”. Tavalyi politikáját persze egy rendkívüli helyzet indokolhatta: a Magyarországon rekedt menekültek százezreit nem utasíthatta el, ha nem akart humanitárius katasztrófát. A hatalmába került volna – látva a német társadalom akkori menekültbarát nyomását –, ha őmiatta játszódnak le akár véres jelenetek Európa szélein. Az idei évben már senki nem számol azonban akkora tömeggel, mint tavaly: legfeljebb 200-300 ezer menedékkérő érkezhet. Merkel tehát a várható most vasárnapi és berlini vereségek kapcsán abban bízik, hogy ahogy a menekülthullám, úgy az idei menekültellenesség is lassan majd elül.

Az országos közvélemény-kutatások pedig még nem annyira szörnyűek számára, mint egy-egy keletnémet tartományé. Ha most vasárnap egész Németország szavazna, a CDU harminchárom százalékot szerezne. Még mindig a lakosság negyvennégy százaléka elégedett vele. Merkel hatalma biztos lenne tehát– de a nagykoalíción kívül nem maradna már más opciója, ez pedig növelheti a rendszerellenes AfD lehetőségeit. Az AfD országosan is már tizenöt százalékon áll. Igaz, e szavazók nagy része könnyen el is pártolhat. Volt már rá példa – éppen az euróválság elcsendesedése után 2015 elején –, hogy az AfD bezuhant öt százalék alá.

Ha azonban marad is az AfD ereje, Merkel sikeresebben tudja magát a jobboldali populisták ellenében pozicionálni, mint a baloldal. A merkeli politika megítélése ugyanis meghaladta a jobb–bal törésvonalat, nem a küzdelem nem feltétlenül ideológiai alapon meghatározható táborok között dől el.