Etikai vizsgálat indul Barroso ellen

Nagyon rosszul fest José Manuel Barroso a Goldman Sachs egyik csúcsvezetőjévé való kinevezése.

Hogy az amerikai pénzvilág, de konkrétabban a legnagyobb könyvvizsgáló és tanácsadó cégek, befektetőházak, pénzügyi elemzőközpontok mennyit veszthetnek azzal, hogy a brexittel elúszik pozíciójuk a londoni Cityben, és nem lesz „uniós útlevelük” az EU egységes piacához, az is mutatja, hogy a Goldman Sachs júliusban – tehát pár héttel a brit népszavazás után – ügyvezetői jogkörrel nem bíró, Nagy-Britanniáért és Európáért felelős elnöknek nevezte ki José Manuel Barroso egykori európai bizottsági elnököt. A portugál politikusnak szerencséje volt, éppen ez idő tájt járt le az összeférhetetlensége, amely szerint a bizottsági elnök megbízásának lejárta után 18 hónapig nem vállalhat funkciót a versenyszférában. Amellett, hogy a másfél évnyi hivatalviselési korlátozás kevésnek mondható, az összeférhetetlenséget, az etikus viselkedést tárgyaló, az Európai Unió működéséről szóló törvény 245. paragrafusa is igencsak kurta. Olyan szavakat találunk benne, mint becsületesség, diszkréció, ám a titoktartást bővebben nem taglalja.

– Attól, hogy letelik az összeférhetetlenségre vonatkozó türelmi idő, még nem oldódik meg az érdekütközés problémája – fogalmazott Emily O’Reilly, az unió ombudsmani hivatalának vezetője, miután Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, Barroso közvetlen utóda tájékoztatta őt arról, már rákérdezett a volt elnöknél arra, mi is lesz a feladata a New York-i központú cégnél. Júliusban nagy felháborodás övezte a kinevezést Brüsszelben, a vizsgálat azért csak most indul, mert augusztusban szinte az egész brüsszeli bürokrácia szabadságra megy. O’Reilly egyúttal az Európai Bizottság tagjaira vonatkozó etikai kódex módosítását is szorgalmazta. Barroso nem a legjobbkor csatlakozik a pénzügyi elemzőházhoz, mert a Goldmannak nem a brexitből kell tudnia kihozni a legtöbbet, ellene több nagy per is zajlik, például a líbiai befektetési ügynökség azzal vádolja, hogy egyszerűen otthagyta őket a 2008-as pénzügyi válság idején.

Nemcsak Barroso élt a lehetőséggel, hogy politikai csúcspozícióját jól fizető állásra váltsa a versenyszférában. Emlékezetes Gerhard Schröder német kancellár esete, aki megbízatása után 2006-ban ügyvédi irodájával a Rothschild befektetői társaságnál, majd az orosz olajipari óriásnál, a Gazpromnál vállalt tanácsadói szerepet. Innen is feljebb tudott lépni, átvette a nyugat-európai–orosz Nord Stream AG konzorcium felügyelőbizottságának elnöki posztját. Tehette, hiszen már kancellársága alatt is az Északi Áramlat csővezeték megépítése mellett állt ki.

A másik csúcspolitikus, aki maximálisan kihasználja kapcsolati tőkéjét, Tony Blair volt brit kormányfő. Ő is a Goldmannél kötött ki idén, mégpedig a pénzügyi vállalat új, háziállatoknak viagrát fejlesztő gyógyszercégének vezetőjeként. Fizetését az ugyancsak New York-i székhelyű Pfizer gyógyszeróriás állta, azzal a nem is annyira titkolt szándékkal, hogy versenyelőnyt biztosíthasson magának Blair kapcsolati tőkéjén keresztül a brit piacon. Különböző megbízatásai okán Blair talán még nagyobb dzsóker, mint Barroso, ugyanis a volt miniszterelnök 2015 előtt a kolumbiai kormánynak adott tanácsot bányaipari téren, a tiszteletdíjat pedig egészen bonyolult módon az Egyesült Arab Emírségek állta, Blair tanácsadó cégére érkeztetve az összegeket. Blair még cifrábbat is alakított, közel-keleti ENSZ-megbízotti kinevezését egy szaúdi olajcég kínai piacszerzésére használta fel.