Fő az egészség!

Az egészségláz puttonyában egészen rémisztő dolgok lapultak. Nézte Kázmér a puttonyból kikandikáló rémeket, és arra gondolt – persze csak titokban! –, hogy lehet, az egészség sem ér meg ennyit.

Forrás: Pexels

Reggel volt még. Ami esetünkben úgy délelőtt tíz órát jelent, ugyanis a reggel mindig attól függ, meddig tartott az este, az este pedig úgy éjjel kettőig tartott, ünneplendő Kerekdedék szüretét, ami hiba nélkül lezajlott, s bár eső nem esett emberemlékezett óta, Kerekdedék szőleje valami isteni csoda folytán elég rendesen termett, amiből egyenesen következett, hogy jövőre is lesz jó bora Kerekded Lóriusznak, ami lássuk be, fontos, ha nem is annyira, mint az egészség. Mindenesetre ebből az alkalomból az éjszakába hajló este folyamán elég sokszor elénekelték, hogy

Piros pezsgő, rózsaszín mámor!
Én mégse tőle szédülök meg, csak magától:
Szeme színétől, szava dallamától,
Tekintetétől, minden mozdulatától.

Piros pezsgő, minden oly könnyű!
Magától elbúcsúzni lesz majd egyszer szörnyű.
De hagyjuk holnapra a holnap bánatát!
És ma táncoljuk át az éjszakát!

és lássuk be, elég nehéz értelmes magyarázatot találni rá, hogy miért éppen ezt, hacsak nem azért, mert senki sem akadt a társaságban, aki megfelelő hangfekvésben el tudta volna énekelni azt, hogy

Daddy’s flown accross the ocean
Leaving just a memory
Snapshot in a family album
Daddy, what else did you leave for me?
All in all it was just a brick in the wall
All in all it was all just bricks in the wall
You! Yes, you! Stand still laddy!

Itt lehetett a kutya elásva.

És – mint mondtam – reggel lett, hajnali tíz óra, a társaság kint ült a teraszon, bágyadt őszi napsütésben, és akkor Kerekdedné, Felső-Lázbérci Upponyi­ Anette kipenderült a konyhából, kezében egy vödörnek beillő űrméretű kancsóval, és minden élcelődés nélkül, a lehető legkomolyabb hangon így szólt:
– Gyerekek, itt a langyos citromos víz, ezt kell inni minden reggel egy pohárral, különösen ilyen másnaposan, de amúgy is, elképesztően egészséges! Fel kell ébreszteni a beleket, és ez felébreszti!

A fiúk döbbenten ültek, és üveges szemekkel fürkészték a Balatont, a vízen a vidám vitorlásokat, amelyek fedélzetén most szisszennek az első sörök. És igen. Kázmér leélt hatvanhárom esztendőt, volt abban jó és rossz, öröm és bánat, csalódás és beteljesedés, felnevelte a gyerekeit is Kázmér, közben összerakott egy egészen kikezdhetetlen világképet, és abban a világképben benne volt Platóntól Nietzschén át Ortegáig és Camus-ig sok minden, kivéve a reggeli langyos citromos víz. Az nem volt benne. Különösen nem másnaposan.

S ahogy végignézett a többi fiún, egészen biztos volt benne, hogy az övékében sem volt benne. ­ Kerekded Lóriusz, Felső-Debreceni Tőzséri Ladisló, Belbudai Reszelős Janusz mindannyian a számok emberei voltak, mérnökök és realisták, ugyanakkor istenfélők és olvasottak, de a langyos citromos víz nekik is mélyre ment. A legbutábban pedig talán Sömjénfalvi Solt nézett maga elé, teológusként kutatott hirtelen hatalmas tudásában, de Aquinói Szent Tamás istenérvei között sem találta a langyos citromos vizet, főleg nem másnapos reggelen.

Az kandikált ki a fiúk szeme résén, hogy ők jéghideg sört innának. Ám ekkor Sömjénfalviné született Menyétházi Gábriella széles mosollyal nyugtázta Kerekdedné, Felső-Lázbérci Upponyi­ Anette kezében a vödörnyi kancsót, és helyeslően bólogatva megerősítette, miszerint az bizony nagyon egészséges, mindig, de különösen ilyenkor, másnap, Felső-Debreceni Tőzséri Ladislóné, született Unikális Ancsa pedig rákontrázott, hogy ő bizony réges-rég ezt issza, és nem is nagyon tudna ennél egészségesebbet elképzelni. Ezen a ponton húzódott a fiúk szája is széles mosolyra, ám az a mosoly olyan volt, mintha közben mindannyiuk fenekébe egy-egy forrasztópáka került volna elhelyezésre.
Kázmér pedig büszke volt, hogy az ő gyönyörűséges asszonya nem vett részt az általános és elharapódzó elmebajban. És ekkor megszólalt Rezedáné született született Bel-Szegedi Matula Andrea, és Kázmér számára oly’ kedves, oly’ szeretett, csilingelő hangja mázsányi, jeges szólavinákat zúdított Kázmér és a többi fiú már így is eléggé kínkeserves mosolyának útjába:

Gyerekek, és minden nap enni kell nyers rozmaringot, az a legjobb a demencia ellen…
Kázmér arra gondolt, hogy a demencia lehet a megnyugvás, a béke kikötője,

Partra szállottam. Levonom vitorlám.
A szelek mérgét nemesen kiálltam.
Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben
Izzada orcám.

– szavalta magában Berzsenyit, mert szokása volt, hogy a legnehezebb pillanatokban szavalt valamit, hát most ezt, és arra gondolt még, hogy Berzsenyi is a demencia kies partjait választotta, amikor levonta a vitorlákat, hiszen teljesen egyértelmű, hogy nem volt hajlandó tovább hajózni a nyers rozmaringok Charybdisei között. A lányok helyeslően bólogattak. Kivéve Belbudai Reszelősiné, született Ulriche Klaunin­ger, a schwarzgelbből lett jó magyar asszony, ugyanis ő nem értette, miről beszélnek. S amikor úgy tűnt, ennél egészségesebbek már nem lehetnek, Kerekdedné, Felső-Lázbérci Upponyi­ Anette ismét kipenderült a teraszra, kezében egy nagyon-nagyon gyanús zacskóval. S a gyanú nagyon hamar beigazolódott:

– Gyerekek, kollagén! Vízben feloldva kell bevenni minden reggel, ez az egyetlen, ami beépül az ízületekbe… Hát bevették. És a fiúk még mindig mosolyogtak. S aztán a lányok elmentek sétálni egyet a kertbe. Az egészség további fokozása végett. Ezek meg ott öten, az öt fiú berontott a konyhába, és nekilátott…

– Felébresztem a beleim! – hörögte Johann, és hideg pörköltöt gyömöszölt a szájába. – Aggyá még, nekem is, hadd épüljön be! – fuldokolta Kázmér, és ette ő is, hidegen, a zsírosát. Lóriusz meg pálinkát töltött körbe, amit Tőzséri Ladisló szinte vallásos áhítattal kortyolt. Kázmér pedig arra gondolt közben, hogy tulajdonképpen őt soha nem is akarta megváltoztatni a kedvese. És még Kázmér nem létező hibáit is elviselte. Persze csak azután, hogy kijavította őket…