Én, Bertolt Brecht, a fekete erdőkből
származom. Anyám a városba vitt,
midőn méhében feküdtem. S az erdők hűvösségét
megőrzöm magamban halálomig.
Az aszfaltváros az otthonom. Valamennyi
halotti szentségét magamhoz vettem:
ujságokat. És dohányt. Pálinkát.
Gyanakvón, lustán és végül elégedetten.
Barátságos vagyok az emberekhez.
Hordom, mint ők, a keménykalapot.
Azt mondom: Mind egész különös szagu állat.
S azt mondom: Nem számít, én is az vagyok.
Üres hintaszékeimbe néhány asszonyt
ültetek délelőttönként néhanap.
Gondtalan elnézem őket s így szólok: A tiétek
vagyok, de bennem bíznotok nem szabad.
Férfiak gyűlnek körém estelente,
„gentlemen”-t mond ilyenkor, aki szól.
Lábukat felrakják az asztalomra,
s „Lesz még jobb sorunk is” – mondják. S én nem
kérdem, mikor.
Reggel a szürkületben a fenyők vizelnek
és férgük – a madárhad – jajgatásba fog.
A városban poharamat ekkor hörpintem ki,
eldobom a csikket s nyugtalan álomba zuhanok.
Könnyelmű nemzedék, ültünk, és azt gondoltuk:
nem dőlhetnek romba fejünk fölött a házak
(így építettük Manhattan szigetének felhőkarcolóit,
s az Atlanti-óceánt mulattató karcsú antennákat).
E városokból az marad, mi rajtuk átfütyül: a szél!
Boldog, mert házainkat üresre zabálja végre.
Tudjuk, hogy előfutár mind, aki ma él,
és ki utánunk jön, nem méltó említésre.
A jövendő földrengésekkor remélhetőleg
nem oltom ki virginiámat keserűen-zavartan,
én, Bertolt Brecht, ki aszfaltvárosokba vetődtem
a fekete erdőkből, anyám testében, hajdan.
„[…] és ki utánunk jön, nem méltó említésre.” – Kázmérban ez a sor visszhangzott leginkább Eörsi István fordításából, és ez mégsem tette sem büszkévé, sem elbizakodottá, sőt. Ám ha mindehhez még hozzátesszük Kázmér másik kedvencét, Hauff Kőszívét és a nagy német romantikát, talán érthetővé válik, miért nézett nagy várakozással a bajor (vagy sváb?) délután elé.
A nevezetes délutánra Sződligeten került sor. Ez azért érdekes, mert Sződliget egyáltalán nem sváb település. Senki sem csodálkozna, ha a bajor (vagy sváb?) délutánra mondjuk Solymáron került volna sor, de Sződliget soha nem volt sváb, ellenben ősidők óta lakott hely, éltek itt már az átmeneti kőkorban is, aztán kelták jöttek ide, meg szarmaták és kvádok, utóbb avarok, de svábok soha, hacsak nem számítjuk ide, hogy egykoron a település Henriquede Ben Walsteim Józsefné hadiözvegyé volt, majd lovag Floch-Reyhersberg Alfréd birtoka, ezután pedig Floch Alfréd parcelláztatta, szóval voltak itt mindenféle németfélék, de hát hol nem, ugye…
De hogy ne kalandozzunk el nagyon, az a lényeg, hogy Kázmérék Sződligetre igyekeztek, bajor délutánra, és nagy várakozással voltak ez irányban, ami annál is érdekesebb, hogy
ekkor még fogalmuk sem volt, hogy bajor (vagy sváb?) délutánra mennek.
Ők mindössze Kázmér kebelbéli jóbarátjának, Geheiligt-Grünlich Ladiszló meghívásának tettek eleget, amely meghívás ebédre szólt.
S amidőn megérkeztek, akkor közölte Geheiligt-Grünlich, hogy bajor ebéddel kedveskedik nekik.
Kázmérban pedig ekkor virágzott ki igazán a fölöttébb nagy várakozás.
– Mit isztok? – kérdezte Margarete asszony, és hát tessék mondani, azon információ birtokában, miszerint bajor délután következik, mi mást lehetne inni, mint sört?
– Na igen, de milyet? – érdeklődött nagyon helyesen és kompetensen Ladiszló, és lássuk be, ez a kérdés helyénvaló, ugyanis bajor (vagy sváb?) délután elején nem illik valami kommersz, nem odaillő sört inni.
Kázmér választása így az Arcobräu Mooserre esett, ami ugyebár az alsó-bajorországi Moos serfőzdéjéből való, ami eldönteni látszott a kérdést, miszerint bajor vagy sváb délutánnak nézünk-e elébe.
S akkor Ladiszló behordta az előételeket. Került az asztalra Obazda, ami ugyebár a bajorok fűszeres sajtkréme, melyet leginkább bajor pereccel vagy fekete kenyérrel fogyasztanak, s amely a sörkertekben megmaradt, túlérett, magában már élvezhetetlen lágy sajtok – elsősorban camembert vagy brie újrahasznosítása, amikor is vajjal, hagymával, sóval, paprikával, köménnyel, mi egyébbel összekeverve feldobják a dolgot, ami így újra élvezhető, sőt… Nem véletlenül tartja magát a legenda, miszerint a skót nemzet úgy jött létre, hogy a svábok (bajorok) kitagadták maguk közül a pazarlókat… Az Obazda mellé került még német kenőmájas, friss, házi Leberkäse, schwarzwaldi sonka, türingiai káposzta, sajtok és persze az elmaradhatatlan almaszósz. Kiváló és hibátlan volt minden, fel is falták hamarost. Ezután Weißwurst következett grillről, hozzá a kötelező Händlmaier Altbayerischer Senf, vagyis a bajorok édes mustára, s abban sem volt kivetnivaló.
Főételnek pedig bajor húsgombóc következett, galuskával és a szintúgy kötelező gombamártással. Ebben sem volt hiba. Kázmér a főételhez már fehér bort ivott, választása Légli Ottó 2024-es Lugasára esett, és most sem hibázott.
Az étkek sorát házi rétesek zárták, barackosan, mákosan, almásan és meggyesen mosolyogtak a jámbor társaságra.
– No komám – kezdte aztán Kázmér, és Ladiszló közelebb hajolt, hogy bezsebelje a hódolatot. – No komám, kedves Ladiszló, annyit mondanék, hogy vannak ugye a szertelen zsenik, akik a konyhában is azok, és van a tisztes középszer, aki a konyhában is az.
Te, ugye, évek óta igyekszel elhagyni a tisztes középszer osztályát, és igyekezeted nem hiábavaló.
De hadd hívom fel a figyelmedet a következőkre: először is, a bajor előételek mellé fehér retket szolgálunk fel, te pedig előálltál piros retekkel. Ez hiba. Másodszor a sváb húsgombóc elengedhetetlen összetevője a majoranna, te viszont ezt petrezselyemmel helyettesítetted, ez a második hiba. Harmadszor pedig a bajor húsgombóc és a gombamártás alá – ami egyébként kiváló volt – Spätzle dukál, ami ugye hosszabb és lágyabb, mint a magyar galuska, ez a harmadik hiba. Különben minden rendben volt.
A végét Kázmér már alig bírta elmondani nevetés nélkül, mert éppen azt a hatást érte el, amit óhajtott: úgy nézett rá Ladiszló, mint zsidó templomban az utálatos képre.
Aztán elkoccintották a végét. Kázmér pedig elhatározta, hogy hamarost visszahívja Geheiligt-Grünlich jó komáját és asszonyát, és rendez nekik egy dél-alföldi délutánt. Kizárólag pedagógiai okokból…
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!