
A fesztivál külföldi díszvendége, Mathieu Kassovitz (Amélie csodálatos élete, Gyűlölet) teltházas mesterkurzust tartott az Urániában, ahol mozgalmas karrierje mellett a filmvilág legaktuálisabb kérdései is szóba kerültek. A sokoldalú francia tehetség mellett ellátogatott hozzánk az iráni újhullám kimagasló rendezője, Mohsen Makhmalbaf is, illetve Andrzej Wajda és Roman Polanski világhírű operatőre, Paweł Edelman.
A programban továbbá szerepelt két olyan hollywoodi film is, amelyeknek a létrejöttében élszerepet játszottak a magyar alkotók. A holnap hőseit Kertész Mihány (Michael Curtiz) rendezte a műfaj aranykorának számító 30-as évek végén, míg a Tóth Endre (André De Toth) ötletéből készült A pisztolyhős épp, hogy új irányt mutatott a western számára (ebben az egykori rettenthetetlen pisztolylövész tétova, önkereső, sebezhető figurává alakult), két évvel megelőzve Fred Zinnemann paradigmaváltónak számító Délidő című klasszikusát.

Az 56-os forradalom és Báthory Erzsébet
Magyar szempontból a legfontosabb válogatás azonban a 1956-os forradalom 70. évfordulójához kapcsolódott, ebben a szekcióban kilenc olyan, újonnan felújított filmet nézhetett meg szélesvásznon a közönség, amelyek ha áthallásosan is, de az 1956-hoz vezető okokat vizsgálták, és csaknem a felük a forradalom környékén készült (Éjfélkor), többet be is tiltottak (Keserű igazság, Eltüsszentett birodalom) vagy újraforgattak (A csodacsatárban az eredeti Puskás-verziót is restaurálták, ez lehetett most megnézni az Urániában).
A BKFM számos további szekcióban kínált izgalmas filmkincseket, és ezek közül már elöljáróban is Vérgrófnők – Női vámpírok a 20. századi zsánerfilmben című szekció tűnt a legizgalmasabbnak – és a feltételésem nem is bizonyult helytelennek.
A Varró Attila kurátori munkájával összeválogatott 7 film rendkívül színes palettát adott nem csak a női vérszívókról, hanem a hagyományosan a horror műfajhoz sorolt téma sokszínűségéről is: akadt köztük szovjet propagandafilmeket újrahasznosító sci-fi (Vérkirálynő), a 80-as évek karakán zsánerfilmjeinek és az elvontabb szerzői filmes hagyománynak az elemeit vegyítő élőhalott-románc (Éhség) is, magyar szempontból mégis egy kosztümös Hammer-film volt a legérdekesebb: a Báthory Erzsébet természetfeletti legendáját nemesi intrikákkal és politikai összeesküvésekkel hitelesítő Drakula grófnőt a magyar származású Peter Sasdy rendezte, elkészítésében több 56-os és erdélyi emigráns is részt vett – így talán nem túlzás Varró Attila azon felvetése sem, hogy a film nem csak különös feminista, hanem allegorikus 56-os áthallással is bírt: nem számít, hogy a hatalom minek hazudja magát (szépnek, fiatalnak és vonzónak), mi attól még tudjuk, hogy rohad az egész.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!