Krasznahorkai László megint odaszúrt a magyaroknak – nem kímélték a kommentelők

Krasznahorkai László a Partizánnak adott életútinterjújában azt mondta, méltánytalanok a magyarok a Tisza-kormánnyal. Magyar Pétert és környezetét vátesznek tartja, szerinte viszont ebben az országban senki nem akar vátesz lenni. Krasznahorkai arról is beszélt, hogy szerinte a magyarok az első gyáva kompromisszum után erkölcsileg romlani kezdenek, majd kijelentette: „nem gyűlölöm a magyarokat, de nem vagyok büszke rájuk”. A kommentelők nem kímélték a Nobel-díjas írót.

Fotó: Kurucz Árpád

Karsznahorkai szavai a kommentelőknél is kiverték a biztosítékot. A Konfrontnak az író botrányos állításairól beszámoló bejegyzése alatt is hemzsegtek a csalódott hozzászólások. – Megvethet bennünket fideszeseket, de nem fogunk haldokolni. Ön nem ismer még bennünket. Mi mindig itt éltünk. Mindent láttunk, hallottunk és megtapasztaltunk. Tudjuk, hogy kitől mit várhatunk. Lehet bennünket korruptnak, bűnözőnek, lopósnak, maffiózónak, gazembernek, embertelen trógernek nevezni, ez nem számít. Megszoktuk. Ami fontos, hogy mindig meg tudjuk fogni egymás kézét, ha kellett, hogy vannak barátaink és bízunk egymásban. Nálunk a zászló nem egy fadarab vászonnal, hanem őseink élete, a jelenünk és a remélt múltunk – fejtette ki véleményét egy Melinda nevű kommentelő. 

 

Többen is azt tették szóvá, hogy Krasznahorkai nem Magyarországon él, nem ismeri az itteni viszonyokat, ezért a közélettel kapcsolatos állásfoglalásaiban is körültekintőbbnek kellene lennie. - Nem magyar ember, nem itt él. Maradjon csendben. Nekem a Nobel díjas zseni tudós Krausz Ferenc! – írta például a Mária nevű felhasználó, s György is hasonló véleményét fejezte ki: „Tudjuk milyen a vélemény a magyarokról, szégyenli, hogy magyar!” 

 

Szép számmal akadtak egészen dühös, a trágárságba hajló hozzászólások is, köztük a „magyarok szégyene vén sz...ros”, a „rosszindulatú, megkeseredett vén f...ha százszor Nobel-díjas, akkor is”, az „anyja pi...ája a vén marhának!”, de ide sorolható az a komment, amelyben egy rusnya, tahó goblinnak nevezték. 

 

Az ironikus hozzászólások sem hiányoztak, László például a következő képpen fogalmazott: „Krasznahorkai egy csoda! Többet kellene szerepelnie a médiában és különféle műsorokban, hogy mindenki megismerje!...nincs a világon még egy ilyen!… Ő egy beszélő fekália egy beszáradt sz...r darab! Egyedülálló!”.

 

Figyelemre méltó, hogy az interjúról beszámoló balliberális sajtó Facebook-bejegyzései alatt is ugyanúgy megtalálhatók a felháborodott kommentek. A Telex közösségi oldalán is többen tették szóvá, hogy Krasznahorkai nem Magyarországon él, s van aki szerint „ezért nem kellene belepofáznia az ország dolgaiba, s szavaznia sem kellene”. Akadt aki azt írta, hogy „ez az ember az élő példája annak hogy a lexikális tudás nem feltétlenül párosul intelligenciával és empátiával”, egy ennél erősebb hangvételű komment szerzője azt a tanácsot adta az írónak, hogy „össze kellene házasodnod gestanyóval, sampon hébe-hóba jeligével”. 

 

A kommentelő a „gestanyó” kifejezéssel Unger Annára, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnökére célozhatott. Krisztina pedig azért bírálta Krasznahorkai szavait, mert szerinte visszás, „amikor kiállnak emberek, akiket bizonyos körök fölsz...pkodtak, és azt hiszik onnantól minden szavuk szentírás”.