És büszke vagyok Csurka István Ady Ős kajánjáról szóló kötetemhez írt előszavára:
„Bayer Zsolt írt egy könyvméretű esszét – ő azt állítja: verselemzést – Ady «Az Ős kaján»-járól, és ebben folyton dübög a sámándob. Anélkül, hogy látnánk, vagy jelenlétét éreznénk hivatott verőjének. Talán csak egy távoli ihlet. Ős Kaján csak valami zeneszerszámot hozott magával Ady verse szerint. Mintha a sámándob iszonyú messzeségből dübögne ide, valahonnan a «szent kelet vesztett boldogságá»-ból, de mégis nagyon közvetlenül. Veri maga Bayer, valamilyen azonosulási szándéktól vezérelve, s ez esszéírótól szokatlan. Ámde Bayer Zsolt emberöltőket visszalépve, mintha ott bujkálna valahol az asztal körül, ahova Ős Kaján leült a költő mellé. Mint sámántanonc? Minden egybeömlik? A vers, a verselemzés, Ady múltja és Bayer mába kötő gondolatai és ős Kaján időtlensége. Az egyik első nagyszerű fejtegetése az esszének, hogy ős Kajánnak nincs időérzéke, nincs ideje a mindig időt mérő, mindig siető Európához képest. És a tősgyökeres, ural-altáji magyarságnak sincs. Most sincs.”
Biztos velem van a baj, de ezeknek az embereknek a véleménye, értékítélete többet jelent számomra, mint Molnár Ároné.
Az pedig, hogy a nevezett „aktivista” egy tizenkét éves üggyel éppen most, a Terror Háza elé meghirdetett tüntetésünk napján áll elő, biztosan a véletlen műve.
De mi ott leszünk.
15 órakor várunk mindenkit, akinek fontosabb a Terror Háza, mint Molnár Áron.
