Itt álljunk meg egy pillanatra, hiszen a két iszonyat egy lapon említése, sőt puszta összehasonlítása is azonnali tiltakozást vált ki szocialista-liberális körökben. Nekik ismételjük meg:

„Tzvetzan Todorov Franciaországban élő filozófus már érzékelte ezt a problémát, és a következő tételt állította fel: 
A kommunizmusnak és a nácizmusnak is vannak áldozatai és bűnösei, s ez a négy csoport (illetve az idő múlásával egyre inkább leszármazottaik, akiket determinál a történelmi és családi örökség) a következőképpen viszonyul a kérdéshez:

A nácizmus áldozatai (döntő többségükben zsidók) tiltakoznak az ellen, hogy a náci bűnöket összehasonlítják a kommunista bűnökkel, mert ez az összehasonlítás csökkenti saját mártíromságukat, megkérdőjelezi szenvedéstörténetük egyediségét és kivételességét.

A nácizmus bűnösei helyeslik az összehasonlítást, hiszen ez valóban felmentésül szolgál a számukra, elveszi bűnük kivételességét, egyediségét.

A kommunizmus áldozatai szintén helyeslik az összehasonlítást, hiszen ez vádként szolgál, és saját szenvedéstörténetüket, mártíriumukat emeli.

A kommunizmus bűnösei ellenzik az összehasonlítást, hiszen ez vádként hull vissza rájuk, és bűneiket felemeli az egyedi és kivételes bűnök szintjére.

S lám, így kerülnek egy platformra a nácizmus áldozatai a kommunizmus bűnöseivel, valamint a nácizmus bűnösei a kommunizmus áldozataival – holott valójában semmi közük egymáshoz.”

Pontos. De, ami a lényeg: immáron majd negyed évszázada megnyílt a múzeum.

Nem csupán az ország, hanem egész Európa egyik legjobb és legfontosabb múzeuma. Amelyet megnyitása óta Schmidt Mária vezet. Illetve vezetett. Ugyanis most itt van újra a szörnyek évadja, megérkezett a képességtelen, soha életében semmi hasznosat és jót nem csináló csinovnyik Tarr Zoltán, és bejelentette: azonnali hatállyal menesztik Schmidt Máriát az igazgatói székből, a múzeumot pedig bezárják.

Helyben vagyunk. Bezárják. És mi az indoklás, amitől kinyílik a bicska minden normális ember zsebében? Az, hogy a múzeumot „átvilágítják”.

Nem világítanak ezek át semmit sem. Csak eszeveszett gyűlöletük tárgya és alanya minden és mindenki. A Terror Háza is. Magyarország és Európa egyik legjobb, legfontosabb és nem mellesleg leglátogatottabb múzeuma, és persze annak megálmodója, létrehozója és kezdetektől vezetője: Schmidt Mária.

Ezek most megint előmásztak az átöltözőszobából, előmászott az összes, és bosszút áll. Ugyanis nem képes megbocsátani a világnak önnön kicsinyességét, értéktelenségét, jelentéktelenségét, tehetségtelenségét és feleslegességét. Előmásztak az átöltözőszobából, és meggyőződésük, hogy végre övék a világ.

Ó, pedig dehogy!

El fognak takarodni. Rossz emlék, rossz szájíz marad csak utánuk.

A Terror Háza pedig újra a miénk lesz. A normális magyaroké, a normális európaiaké. Akiknek van múltjuk, hagyományuk, értékrendjük, értékítéletük, akik tudják, mi végre vannak ezen a világon, s azt is, mivégre vannak nemzetek ezen a világon, s hogy miért a legnagyobb katasztrófa a világ összenyitása, a birodalmi gondolkodás, az önfeladás és minden identitás megtagadása. Miért a legnagyobb katasztrófa, amiben a huszadik század mindkét iszonyata mélyen hitt.

A Terror Háza a miénk. Az is marad. Tarr Zoltán pedig azt csinál, amit akar, akkor is marad az, ami: semmi. Nulla. Dupla nulla. Az átöltözőszobából előmászva.