Nagyváradi magyar lévén csak pislogtam, mert szomszédnéptől ilyesfajta szimpátiát még nem tapasztaltam. Hogy a híres portoroži sóraktárak egyik hangárjában magyar vonatkozású kiállítással is találkozzunk, már meg sem lepett. Persze nem kimondottan rólunk szólt, hanem a környék hajózásának történetéről, mégis egy olyan gőzgép fogadott bennünket a bejáratnál, amit a budapesti és fiumei székhelyű Danubius Hajó- és Gépgyár Rt.-nél gyártottak 1908-ban. Rajta öles magyar felirat, amitől csak úgy repesett a „gőzelosztó tolattyúnk”.

Azon már nem is csodálkoztunk, hogy a kiállítás szlovén, angol és olasz pannókkal bírt, hiszen a környéken teljes harmóniában szerepelnek a szlovén település- és utcanevek mellett az olaszok is. A térség olasz múltja itt nem tabu, sőt: víg a kétnyelvűség! Még az este oly népszerű fotópont, a kivilágított Portorož felirat is önmaga hirdeti a talján Portorose nevet. Erdélyiként ez szinte felfoghatatlan, és valahogy éreztem is, hogy nem ringathatom magam álomba. Mármint erdélyi szinten nem, aztán meg is jött utazás után a hideg zuhany, ami egy tipikus nagyváradi sztori a legsötétebből, a sovinizmustól leginkább átitatottabból.

A legrátartibb román városvezetés, amiről a váradhegyfoki premontrei apát brutális kilakoltatása óta konkrétan tudjuk, hogy bármire képes, meglépte a legújabb abszurdját. Pár hete úgy helyezte ki nagy csinnadrattával az új utcanévtáblákat Várad centrumában, hogy az ígéretek ellenére sem írták ki ezeken a történelmi magyar tér- és utcaneveket, hanem csak a közterület típusát tüntették fel románul, magyarul és angolul. Tehát egy „Piața Szent László/Unirii tér – Square” tábla helyett, a város főterének sarkaira mindössze egy-egy „Piața Unirii Tér – Square” tábla került. (A tér tehát még 2026-ban is egyedül a nagy román egyesülést hirdeti, erre utal az Unirii név.) Ugyanez történt azokkal az utcákkal, amelyeket pár évtizede még mindenki csak Kossuth, Körös, Teleki vagy Zöldfa néven ismert.

Az ilyen húzásokkal állítja ki a bizonyítványt magáról napról napra Nagyvárad teljesen szenvtelen városvezetése és az ezt hagyó Bukarest és Brüsszel is. Ahol nemhogy nem értik, mi az erdélyi többnyelvűség, hanem soha nem is akarjákmegérteni. Az ilyeneknek ad leckét Portorož, azaz Portorose, ahol olasz és szlovén békében elfér, tiszteli egymás történelmét, és nem nézi hülyének egymást.