Pánik vagy kényszercsend? – Bizonytalanságban várja a könyves szakma, mi lesz a Libri–Bookline sorsa

A növekvő költségek, a csökkenő példányszámok és a piac koncentráltsága különösen nehéz helyzetbe hozza a könyvkiadókat, kiváltképp a kisebb független műhelyeket. Közben a magyar könyvpiac meghatározó szereplője, a Libri–Bookline tulajdonosi helyzete is bizonytalanná vált. Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) vezetője szerint most az a legfontosabb, hogy a vállalat működésében ne legyen törés.

Fotó: Polyák AttilaPolyák Attila - M

Az MKKE vezetője ugyanakkor nem az árrések állami szabályozását tartaná megfelelő megoldásnak. Szerinte az államnak inkább közvetlenül azokat a kiadókat és kisebb könyvesboltokat kellene támogatnia, amelyek kulturálisan fontos, de gazdaságilag kevésbé jövedelmező könyveket tartanak kínálatban. A cél az lehetne, hogy a magyar könyvkínálat sokszínűsége akkor is fennmaradjon, ha egy-egy kiadványból a kulturális értéke ellenére nem lehet nagy példányszámot értékesíteni.
A könyvpiac összképe egyébként korántsem egységes. 

Az MKKE adatai alapján egyes kiadók árbevétele jelentősen nő, míg másoké erősen visszaesik. Még a növekvő árbevétel sem feltétlenül jelent több eladott könyvet: ha a bevétel emelkedik, miközben a példányszám nem nő, annak egyik magyarázata a könyvek drágulása.

 A költségoldalon szinte minden tétel emelkedett: drágább lett a papír, a nyomtatás, az energia és a munkaerő. Így a nominálisan növekvő árbevétel mögött sok esetben nem több eladott könyv, hanem magasabb fogyasztói ár áll. A példányszámok eközben nem növekednek.

A kötöttáras szabályozás is sajátos helyzetet teremt. Az újonnan megjelenő könyvekre a megjelenést követő egy évig legfeljebb tízszázalékos kedvezmény adható a vásárlónak. Gál Katalin szerint ennek egyik következménye lehet, hogy egyes vásárlók kivárnak, arra számítva, hogy később olcsóbban juthatnak hozzá a könyvhöz. Ez pedig nem feltétlenül növeli a forgalmat.

Kényszercsend lett úrrá

A könyvszakma jelenlegi állapotát Gál Katalin inkább egyfajta kényszercsendként írta le. Ez nem azt jelenti, hogy kevesebb könyv jelenik meg, hiszen sok az új cím, és a könyves rendezvények is jelentős érdeklődést vonzanak. A kényszercsend sokkal inkább a várakozás állapota: a szereplők azt figyelik, mi történik a következő hónapokban a Libri–Bookline-nal, az állami támogatásokkal és általában a könyvpiaccal. 

Az állami támogatások rendszere ugyanis szintén bizonytalanságot okoz. 

Gál Katalin az NKA egyik kollégiumának tagjaként azt tapasztalta, hogy az elmúlt években több kollégiumot összevontak, miközben a pályázható források is csökkentek. A könyv- és folyóirat-kiadás szereplőinek különösen problémás, hogy a korábban megítélt támogatások kifizetése is akadozik, miközben a második fél évre vonatkozó pályázatok közül több még nem jelent meg.

Az MKKE vezetője szerint az állam szerepét nem a piac minden részletére kiterjedő szabályozásban kellene keresni. Sokkal inkább olyan támogatási konstrukciókra lenne szükség, amelyek segítik a kulturálisan fontos, de üzletileg kevésbé jövedelmező könyvek megjelenését és forgalmazását. Hasonlóan fontos lenne az olvasást ösztönző programok fejlesztése is, különösen a gyermekek körében.
A támogatások hiánya szerinte a könyves rendezvényeket is érzékenyen érinti. Az ünnepi könyvhét és a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál évente tízezreket vonz, a programok ingyenesek. A kiadóknak azonban fizetniük kell a megjelenésért, a standért és annak felépítéséért, miközben ezek költségei is emelkednek, ezért egyre nehezebb számukra a jelenlét a legfontosabb szakmai eseményeken. Gál Katalin szerint éppen ezért az állam a rendezvények támogatásával közvetve a kisebb kiadók részvételét is segíthetné. A kis kiadók sokszor közösen próbálnak standot bérelni, hogy megengedhessék maguknak a megjelenést, de nagyon sokan gazdasági nehézségek miatt nem tudnak részt venni ezeken a rendezvényeken.

Az érem másik oldala

Ennek kapcsán megkérdeztünk egy patinás múltú független magyar kiadót, amely évtizedek óta minőségi könyveket tesz le az asztalra számos témában. Nevük feltüntetését nem vállalták, de lapunknak jelezték, hogy a könyvhét és a könyvfesztivál részvételi díja valóban magas, és komoly jel, hogy a legtöbb kiadó nyögvenyelősen fizeti ki az egekbe szállt bérleti díjat. Valóban össze kell fogni, hogy egyáltalán megérje kimenni, legtöbben csak a presztízs miatt vannak még jelen. 

Ám szerintük a gond az, hogy bár az MKKE látja a problémákat, az elvárás még mindig az, hogy a kiadók alkalmazkodjanak „elnyomott” szerepükhöz a szervezetben, s ezáltal a teljes pia­con.

 „Az MKKE jelenlegi formájában nem segíti eléggé a független kiadókat, nem képviseli kellően az érdekeinket, éppen amiatt, mert tömöríti a könyvszakma résztvevőit, mikor alapvető érdekellentétek vannak” – hangoztatták.

A kiadók és a kereskedők érdekei egyszerre térnek el és esnek egybe Gál Katalin szerint. Az MKKE szervezeti felépítése is ezt tükrözi: a szervezetben a nagy kiadók és kereskedők mellett független kiadók, kisebb könyvesboltok és nyomdák is jelen vannak. A mintegy 140 tagvállalat a hazai könyvtermelés meghatározó részét (több mint 90 százalékát) fedi le. A sokak által sugallt módon ezért sem lenne célszerű a kiadókat és a kereskedőket egyszerűen szembefordítani egymással – véli a vezető. Mindkét oldalnak szüksége van a másikra, a közös érdek pedig az, hogy a magyar könyvpiac sokszínű maradjon. A kereskedőknek a nagy példányszámban eladható sikerkönyvek mellett azokat a kisebb közönséghez szóló műveket is elérhetővé kell ten­niük, amelyek ugyan kevésbé jövedelmezők, de fontos részei a kínálatnak.

Fotó: Polyák AttilaPolyák Attila - M

A nagy boltoknak felelősségük van

A független kiadók viszont másként gondolkodnak. Annak ellenére, hogy az MKKE elnöke lapunknak megerősítette, hogy a magyar könyvpiac európai összehasonlításban nem szűk, évente tízezernél több új cím jelenik meg, 

a független kiadói oldal megszólaltatott képviselője szerint nincs rendben, hogy a nagy hálózatokban az utóbbi években feltűnően előtérbe kerültek az erotikus és a dark romance könyvek. 

Utóbbi az úgynevezett sötét romantika világa. E könyvek sajátossága, hogy a szerelmi szálat veszélyes, tabukat döntögető és morálisan enyhén szólva is szürke elemekkel vegyítik. S ha betér az ember például bármely nagy boltba, láthatja a torz arányt: a romantikus regények helyeit nagy arányban uralják ezek a szinte a semmiből előbukkant művek.

Helyet kap ugyan a szépirodalom, a tényirodalom, a nyelvkönyvek és minden más kategória is, de szemmel látható, hogy mi az, amit előretolnak. Hogy ez belefér-e a kultúra keretei közé, az más kérdés, de a minőséget és az erkölcsi mércét évtizedek óta szem előtt tartó kiadók szerint a dark romance műfaj már túlmegy egy bizonyos határon. Az általunk megkérdezett független (vagyis se nem Libri–Bookline, se nem Líra érdekeltségű) kiadó szerint a hibáktól hemzsegő, erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető kötetek manapság minden gond nélkül uralhatják a kirakatokat, ez pedig igenis a boltok felelőssége. 

Szerintünk épp hogy az lenne a könyvesboltok feladata, hogy formálják az olvasási szokásokat és a választék színvonalára ügyeljenek. Ugyanis ez az egész társadalmunkra komoly hatással van 

– hangoztatták.
A digitális kalózkodás eközben valamennyi szereplőt érint. Az interneten és különböző külföldi torrentoldalakon rengeteg könyv illegális változata hozzáférhető, eltávolításuk pedig folyamatos küzdelmet jelent. A jogsértő tartalmak egy-egy bejelentés után eltűnhetnek, rövid időn belül azonban más felületen ismét megjelennek.

Mit hozhat a jövő?

A következő évek egyik legfontosabb kérdése ezért az lehet, hogyan lehet úgy támogatni a könyvpiacot, hogy közben ne torzuljon a piaci működés – miközben a kisebb független kiadók elmondása szerint már nemigen van hová torzulnia a piacnak. 

Az MKKE szerint az államnak elsősorban nem újabb akadályokat kellene állítania a könyvszakma elé,

 hanem a sokszínűséget, az olvasást és a kulturálisan fontos, de kevésbé jövedelmező kiadványokat kellene segítenie. Az egyesülés szerint felülvizsgálatra szorulhatnak azok a szabályozások is, amelyek az elmúlt években megnehezítették a piac működését. Ilyen kérdés az elektronikus és digitális könyvek, valamint a digitális hangoskönyvek 27 százalékos áfakulcsa, miközben a hagyományos könyvek ötszázalékos kulcs alá tartoznak. Mindezek mellett most a Libri–Bookline sorsa áll a figyelem középpontjában. A tét ugyanis nem pusztán egy nagy vállalat jövője, hanem az is, hogy hosszú távon mennyire maradhat sokszínű és hozzáférhető a magyar könyvkultúra.

A sokszínűség valóban jó cél, de a független kiadók megélhetését, egyáltalán a fennmaradását szerintük az segítené, ha igenis államilag szabályoznák a túlzottan magas, 50–53 százalékos árrést. 

Egy általunk megkérdezett, kicsinek számító, de sok könyvet megjelentető kiadó szerint az lenne sorstársaik egybehangzó kérése, hogy maximum 40 százalékra csökkentsék ezt a sarcot, mindemellett fontos lenne, hogy a könyvkereskedelmi hálózatok lehetőséget biztosítsanak akár pályázati vagy rotációs módszerrel a kirakati és egyéb eladáshelyi megjelenésekre, a magas díjak elengedésével vagy legalább jelentős mértékű csökkentésével. 

Lapunknak mindemellett jelezték, a független kiadók legfőbb álláspontja az, hogy a kereskedelmi együttműködést és a bizományos rendszert kellene alapjaiban megváltoztatni. Ezáltal vélhetően igazán sokszínű és változatos lehetne a magyar könyvkínálat hosszú távon, ahol újból előretörhet az a fajta kulturális vonal, amely nem a sötétségre épít. 

Az MCC-től a bizonytalanságig A Mathias Corvinus Collegium (MCC) 2021-ben vásárolt tulajdonrészt a Libri–Bookline-csoportban, majd 2023 nyarára csaknem 98 százalékos többségi tulajdonossá vált, meghatározó befolyást szerezve a hazai könyvpiacon. A nem felsőoktatási közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (kekvák) megszüntetésével azonban az MCC Alapítvány is megszűnt. Ennek következtében 2026. szep­tember 1-jétől a Libri–Bookline-csoport közvetlenül az állam tulajdonába került.