Ahol a monarchia telelt és nyaralt – Páratlan könyv jelent meg Abbáziáról és Fiuméről

A Szerelmem Abbázia – „Tengerre magyar!” című kötet a békeidők azon kristálytiszta és építő mélységét tárja elénk, amelyből „Opatija” és „Rijeka” jelenlegi gazdái, vagyis a horvátok manapság is oly jól megélnek. Mert a 19. században hirtelen előbukkanó, jelenleg is álló patinás épületek, szállodák sora nem ám a semmiből, hanem az Osztrák–Magyar Monarchia szellemiségének kvintesszenciájából épült ki a tengerparton.

Fotó: David Balogh

De térjünk vissza a kötethez, melynek megjelenése azért is különösen fontos, mert történelmi fogódzót nyújt a mai magyar utazónak, amely bár sokat hallhatott Abbázia luxusáról és Fiume éthoszáról, de a szájhagyománnyal már nem elégszik meg. Talán azért sem, mert a múlt ma is lépten-nyomon visszaköszön az immár Horvátországhoz tartozó tengerparti ékszerdobozok minden sarkán, aki pedig magába szívta már Fiume magyarságát, az mágnesként kezd vonzódni a közeli Abbáziához, amelynek története szintúgy nagymértékben magyar is, no meg olasz, meg jugoszláv és horvát is.

Fotó: David Balogh

Reviczky Katalin kötetében a régi és az új fotók, az érdekes reprodukált reklámok, dokumetumok valósággal fogják az olvasót, aki betekintést kap abba a történetbe is, hogy miként érte el Bécs egyáltalán a tengert, hogyan működött Abbázia korabeli „marketingje”, kik voltak azok, akik fáradhatatlanul dolgoztak a környék népszerűsítésén, mi volt az általános divat az ide elzarándoklók között, s melyik volt az első szálló, amely még ma is büszkén áll a parton, nem messze a legősibb abbáziai strandtól, az Angiolinától. 

A császári és királyi udvarok, az arisztokrácia és a hírességek reklámerejének felgöngyölítése is izgalmas fejezeteket tartogat a kötetben, 

amely sokszor szerelmi történeteket, s tragédiákat is magába foglal. Szinte felfoghatatlan, hogy ennek a „párhuzamos világnak” egycsapásra vége lett a világégés után, de legalábbis nagyon átalakult a jugoszláv, illetve a titói érában.

Abbáziai üdülők a múlt század fordulóján Fotó: Fortepan

A könyvben egy jól körülhatárolható rész foglalkozik az igazi magyar tengerrel, azzal a korral, amikor még nem a Balatont azonosítottuk – kínunkban – a nagy vízzel országon belül. 

Reviczky Katalin lelkesedése Fiume iránt minden oldalon tapintható a műben. A megfelelően tömör fiumei magyar kronológiát is szép régi képeslapanyag kíséri, ráadásul itt sokkal több a dokumentumértékű képeslapreprodukció is, mint az abbáziai résznél. A nagy magyar tengeri kikötőváros valódi virágkora vonul végig előttünk e lapokon, amikor nem csak az ipar, de a turizmus és a kulturális élet is fellendült. Nagyszerű ötlet, hogy egy csokorba lett gyűjtve szinte az összes magyar vonatkozású emléktábla is a környékről.

A híres „harmadikról”, Cirkvenicáról is szó esik a kötetben, amely Modrus-Fiume vármegye részeként valósággal ugyanúgy volt horvát mint magyar lelkületű. Sőt. A játékos nevű helység Abbázia versenytársáva nőtte ki magát, hol a szerényebb vendég is éppúgy élvezni tudta az Adria egészséget javító sós, üdítő levegőjét, mint a fényes társaságok. 

A Szerelmem Abbázia – „Tengerre magyar!” testközelbe hozza a Kvarnert, amelynek története és lelkülete semmilyen módon el nem szakítható a magyar históriától, 

melynek jegyeivel ma is lépten-nyomon találkozhatunk Abbázián és Fiumén át Cirkvenicáig, sőt azon túl is. Csak tudnunk s éreznünk kell, mit látunk, s persze, hogy mit vesztettünk, s no meg hogy ezzel együtt mit is kell feldolgozzunk. Ehhez nyújt segítő kezet Reviczky Katalin szépséges kötete.