Kína tartja életben Kim rendszerét

Sorra fordulnak el Phenjantól a régi partnerek, de a nagyhatalmak kivárnak.

Noha az elzárkózó állami ideológia miatt Észak-Korea eddig is csak kevés országgal tartott fenn bármilyen kapcsolatot, úgy tűnik, most ezek is sorra faképnél hagyják az önjelölt atomhatalmat. Érzékeny veszteség Phenjan számára, hogy Lengyelország, legalábbis a hírek szerint, nem hajlandó többé beengedni az észak-koreai munkásokat. Pedig, ahogy arról korábban a Vice magazin is írt, nagyjából nyolcszáz észak-koreai dolgozott állandó jelleggel a lengyel gyárakban, sokszor rendkívül nehéz körülmények között. Mivel a távol-keleti diktatúra szűkében van a külföldi valutának, a munkások által hazautalt pénz gazdasági szempontból nagyon jól jön. Ötven-hatvanezer észak-koreai dolgozik külföldön, akik éves szinten 1,2–2,3 milliárd dollárt „termelnek” Phenjannak.

Észak-Koreának korábban több mint egy tucat olyan teherszállító hajója volt, amelyek az egyébként tengerparttal nem rendelkező Mongólia zászlaja alatt futottak, az idén azonban Ulánbátor 14-től megvonta a hatósági engedélyeiket. A dolog azért érintheti érzékenyen Phenjant, mert a környéken Kínán kívül gyakorlatilag csak Mongólia állt szóba Kimékkel. Hasonlóan érzékeny veszteség, hogy Szingapúr, amely eddig az észak-koreai külkereskedelem egyik csomópontja volt, vízumkötelezettséget vezetett be a kommunista ország állampolgáraival szemben. Dél-Korea eddig nem jelezte, hogy köze lenne ezeknek a kapcsolatoknak a megszakításához, de az tény, hogy Szöul mostanában igyekszik szorosabb kapcsolatokat kiépíteni a visegrádi négyekkel, így Lengyelországgal is.

A Harvard Egyetem és a Massachusetts Institute of Technology kutatói arra figyelmeztetnek, hogy az intézkedéseknek csekélyebb gazdasági hatásuk lehet a vártnál, amíg nem sikerül Kínát is rávenni renitens szövetségese egyoldalú megrendszabályozására. Az utóbbi időszakban ugyan a távol-keleti óriás aktívan kivette a részét az Észak-Korea elleni kollektív szankciók létrehozásából, ám a kétoldalú kapcsolatokban eddig viszonylag kevés büntetőintézkedést foganatosítottak. Márpedig Észak-Korea exportjának körülbelül 80-90 százaléka Kínába irányul, így gyakorlatilag az északi szomszéd tartja életben a Kim-rezsimet. A mostani intézkedések arra viszont mindenképpen jók, hogy némi gazdasági kár mellett nyomás alatt tartsák Phenjant.

Az ország összeomlása senkinek sem érdeke, ahogy az sem, hogy komolyan „megpiszkálják” Kim Dzsongunt. Kína úgy tartja, egy ilyen változás az egész régiót destabilizálná, de a jövőbeli egyesítést megcélzó Dél-Korea is azzal számol, hogy ha Kim meg is bukik, egy átmeneti északi kormánynak kellene levezényelni a gazdasági felzárkózást. Washington részéről a minap jelentette ki Jon Wolfsthal, az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács fegyverkezési ügyekkel foglalkozó igazgatója, hogy céljuk nem feltétlenül egy Kim Dzsongun-mentes, hanem egy atomfegyvermentes Észak-Korea.