Németországban mindig is voltak heves, egészen a családok szintjéig hatoló politikai viták, amelyek az ország önképéről, értékeiről, nemzetközi feladatairól szóltak, elég csak a hetvenes évek végén a fegyverkezésről vagy a terrorizmusról folytatott diskurzusra gondolni – mondta a kancellár, hangsúlyozva: akinek alapvető politikai döntéseket kell hoznia, akkor is teljesítenie kell feladatát, ha a döntések polarizálnak, megosztják a társadalmat.
A döntéseket meg is kell magyarázni, és küzdeni kell támogatásukért – tette hozzá Merkel. Megjegyezte, hogy a menekültügyi döntéseket közös, „nemzeti erőfeszítésként” a szövetségi parlament képviselőinek túlnyomó többsége, a tartományok és az önkormányzatok támogatásával hozták meg.
Valamennyi intézkedés azt szolgálja, hogy ne ismétlődjék meg a tavalyi menekülthullám – mondta a kormányfő, hozzátéve, hogy országos és európai szinten is „megtalálták a megfelelő válaszokat” a kihívásra.
Kiemelte, hogy komolyan veszi az emberek aggodalmát, és hatékony megoldásokkal akarja meggyőzni őket. Ugyanakkor a menekültügy körüli aggodalmak mellett „felszínre jutott néhány olyan előítélet is, amely látensen mindig is jelen volt”. Ezt mutatják az antiszemitizmusról az utóbbi években készített felmérések, s a kilencvenes években kirobbant szélsőjobboldali zavargások és a Nemzetiszocialista Illegalitás (NSU) nevű neonáci terrorista sejt gyilkosságai révén is tudható, hogy Németországban van „potenciálja az ellenérzéseknek, sőt a gyűlöletnek is az idegenekkel szemben”. Ezekkel szemben a politikának fel kell lépnie – hangsúlyozta Angela Merkel.
Azt is elmondta, hogy a menekültdráma jóval azelőtt kezdődött, hogy a német–osztrák határt nem zárták le 2015. szeptember 4-én mindazok előtt, akik „Budapesten súlyos humanitárius szükséghelyzetbe kerültek”. Azzal kapcsolatban pedig, hogy bírálták, amiért menedékkérőkkel fényképezkedett, úgy fogalmazott, hogy „egy szelfi miatt senki nem hagyja el a hazáját”.
