Egy másik harmincas nő éppen otthon volt a gyerekeivel a falujában Burróban, amikor a támadás bekövetkezett. Az Amnesty Internationalnek azt mesélte, több bombát látott, amelyek először fekete, majd kék füstöt bocsátottak ki.
„Több bomba hullott a falura meg a környező dombokra... A legtöbb gyerekem beteg lett a füsttől... A bombázáskor lettek betegek... Hánytak, és hasmenésük volt... Rengeteget köhögtek... A bőrük színe is megváltozott, mintha leégtek volna.”
Sok áldozat azt mondta, hogy nem kaptak gyógyszert, és csak só, lime és helyi gyógynövények keverékével kezelték őket.
Egy férfi megpróbált segíteni a falujában és a környéken élő a vegyi anyagoktól megsérült embereknek. Elmondása szerint 2003 óta segít Jebel Marrában a konfliktus áldozatainak, de ilyet még soha nem látott.
A támadást követő egy hónapon belül tizenkilencen haltak meg az általa segítettek közül, köztük gyerekek. Haláluk előtt mindegyikük bőre elváltozott. Nagyjából felük sebei zöldre változtak, a többiek bőre leesett, és gennyedző hólyagok jelentek meg a helyükön.
A vegyi fegyvereket tartalmazó bombákat repülőkről és rakétákról juttatták célba. A túlélők nagy része elmondta, hogy a bomba vagy rakéta robbanása után füst borított el mindent, amelynek színe 5-20 perc alatt megváltozott. A legtöbbjük szerint először sötét volt, majd egyre világosabb lett a füst. Mindegyikük szerint a füstnek mérgező szaga volt.
Az Amnesty International kikérte két független vegyifegyver-szakértő véleményét. A bizonyítékok alapján mindketten arra jutottak, hogy az áldozatok hólyaghúzó harci vegyületekkel érintkeztek: mustárgázzal vagy lewisittel (szerves arzénvegyület, specifikusabban egy arzin származék. Az Egyesült Államokban és Japánban gyártották tüdő irritatív, hólyaghúzó hatású vegyi fegyverként.)
„A mostani vegyifegyver-támadásokra utaló bizonyítékok nemcsak az újabb mélypontot jelentik a szudáni kormány dárfúri civilek emberi jogai ellen elkövetett gaztetteinek sorában, de a nemzetközi közösség teljes semmibevételét is jelentik” – mondta Tirana Hassan.
